A tegnapi séta...pont ilyen volt.
Hideg, nyirkos és elhagyatott. Elutasított. Ahogy én is. A környezet bensővé vált, egy lett velem, s alig érzékeltem, hogy én, mint olyan megszűntem létezni. Árnyéka voltam csupán hajdani önmagamnak, emléke szebb napoknak, egy tócsából visszatükröződő lassú nosztalgia, akivel a dolgok csak megtörténnek, tudatán és akaratán kívül. Azt hiszem, valami ilyesmi lehet tárgynak lenni egy passzív szerkezetű mondatban, ahol a cselekvés képessége elveszik, hiszen nem te vagy azok eredője. (Mondhatnám, hogy olyan, mint a "meg vagy csinálva", de az épp egészen más.) Szóval csak voltam, valahol máshol, úgy 1,5 méterre a saját testemtől és életemtől. Rezzenéstelenül.
Aztán feltolult minden. Elértem önmagamhoz. Elengedtem magam, többé már nem rejtettem el azt, amit amúgy sem tudnék. Nevetés, szenvedély, zokogás és görcs rázott, őrült tempóban, jelent vesztve keringtek egymás körül, elveszett a fókusz, megszűntek a kapaszkodók. Fájdalmas volt. De legalább kint volt. Megérkeztem.
A 20 éves, amerikai származású Ráj Jain bár még csak három trekket és egy Danny Choi aka Ghost Loft által készített remixet tárt a nagyérdemű elég, azért bőven érdemes figyelemmel kísérni, mert a kimért munkatempó mélyen átérzett, fájdalmat is bátran vállaló, a hangszálak finom rezdüléseiből, meghittségből és jó adag melankóliából építkező hangfoszlányokat képes életre hívni belőle, amit hallgatva csak ez az egyszerű szó fogalmazódik meg az emberben: élni.
A Trip-hop és a finom elektronika szerelemgyerekeként megszületett Ghost című beutatkozó számhoz a Los Angeles-i Everdream forgatott klipet a Papírrepülőkből is ismert Hőnich Nóra Lili és Daniel Molayem főszereplésével Budapesten. Nem lehetett volna jobbat!
Utolsó kommentek