Lehet-e szeretni egy bajuszos nőt? Fiútársaságban a női arcszőrzetre tett megjegyzéseknél kevés dolog vált ki nagyobb kárörömöt/undort, de mint oly sok minden mást, ezt is ideje átértékelnünk. Ahogy a savanyúság, vagy majd egyszer a kocsonya (de az lehet soha) is elnyeri értelmét az asztalon, úgy tűnik egyre természetesebbnek Merrill Garbus (mert hogy ő amúgy a tUnE-yArDs) apró szépséghibája/szexepile (kinek gusztusa szerint). Egyébként is kit érdekel ez, és hülyeség ezen lovagolni, mert a válasz arra az első kérdésre persze hogy igen, legalábbis a zenét, amit Merrill Garbus csinál, azt nehéz nem megszeretni.
Olyan mintha egy nagyra nőtt lány zajongana minden útjába kerülő játékszerrel, csak hogy ebből nem káosz, hanem valami furán fülbemászó dolog kerekedik.Úgy tekerőznek ezek a dalok, mint a direkt hullámzóan írt zenekarnév (igen, szándékos a kis és nagybetűk különös sorrendje), úgy hogy a hír, miszerint a művésznő újabb lemezzel tér vissza májusban, egyenesen a tavasz ígérete.
Utolsó kommentek