Itt van, ni, ők most a kedvenc bandám, már vagy három napja. Nemrég akadtam rájuk Youtube-on. Úgyhogy még vagy három napig ők is maradnak a kedvenceim, amíg nem találok mást. Bár néha csak kapkodom a fejem, hogy mi a fhexqvai#bv@%aéßargahhjk történik ebben az országban, azt azért be kell vallanom, hogy még mindig eggyel jobb nekem, mint azoknak, akik például törökök. Ők (feltéve, hogy otthon vannak) most épp nem találnak új kedvenc zenekarokat a Youtube-on, mert azt nekik lekapcsolták egy kicsit.
De isten ments, hogy itt politikába bonyolódjak. Csak úgy elképzeltem egy pillanatra, hogy kihúzzák a Youtube-ot a konnektorból. Meg mondjuk a Facebookot. Vagy akkor már húzzák ki az egész internetet. No nem az ún. ismerősök "most megmutatom, milyen boldog vagyok a pasimmal, a gyerekemmel, nézzétek, milyen menő helyen nyaraltam, vagy nézzétek, mit főztem éppen" típusú feltöltései hiányoznának (ezeket most is hájdolom tudományosan), de például kapcsolataim egy része azonnal elhalna, kedvenc témáim iránti információéhségem kielégítésére meg hirtelen nem is tudnám, hova forduljak. Zenéket nem találnék többet én sem.
De akkor kapcsoljuk le a villanyt úgy igazán! Amennyire csak lehet.
Én egy értelmes, civilizált embernek tartom magam, jól megvagyok az engem körülvevő kütyükkel: kenyérpirítóval, okostelefonnal, személyi számítógéppel. De ha ezeket kivesszük az egyenletből, mintegy egyszerűsítünk velük, mi marad?
Nekem - a kőkor.
Egy tüzet sem tudnék meggyújtani, ha nem állnának rendelkezésemre a mások által feltalált eszközök (pl. gyufa). Ha egyszer csak magamra maradnék a természetben vagy egy teljesen kiégett városban, akadna pár gondom. Nem tudnék húst enni. Bogyókból, rügyekből, szakirodalom híján nem tudnám, mit szabad elfogyasztani. Ha felpörögne az anarchia, fejletlen izomzatommal, vajazó késekkel tartósan meg se tudnám védeni magam. Hány napig élnék vajon?
Meg azt sem tudom igazából, meddig élhetünk békében még itt Európa keleti felén. Hány olyan generáció volt az elmúlt pár száz évben, amelyiknek nem kellett átélnie egy háborút sem (vagy aki mentesült annak hatása, következményei alól is)? Mikor jön el az idő, amikor valamelyik politikus úgy dönt, hogy - mert itt az ideje a következő világégésnek - most aztán már tényleg egymásra uszít minket valami random ellenséggel? Naivság lenne azt gondolni, hogy ezt hosszú távon ki lehet bekkelni, és tényleg itt a történelem vége.
Ilyen gondolatok közepette igencsak örülök annak, ami van most, és szinte szeretem a magam által teremtett problémáimat. Szeretem, hogy van Youtube, és szeretem, hogy rajonghatok pár napig egy együttesért, és szeretem, hogy a zenéjüket hallgatva elmerenghetek mindenféle témán, még ha azok oly sötétek is. Amíg csak a fejemben vannak, vagy éppen csak kiharákolom őket ide a blogra, s nem válnak valósággá, nem tudnak elég sötétek sem lenni.
Na, így kell eljutni egy Youtube-feltöltéstől a harmadik világháborúig. Kíváncsi voltam, sikerül-e.
Eme kis április elsejei álszuicid kirándulást (micsoda csavar!) követően most vissza is kanyarodom a kiindulóponthoz: az Austrával is fel-fellépő Buzz Kull által teremtett hideg, disszonáns szépség egyenesen a kenguruk földjéről (mármint az igaziról) hullámzik ide, a dark wave-zenekarokhoz szinte kötelezően ajánlott (egy nő, egy férfi) felállásban. Csak nekem lettek a kedvenceim?
Utolsó kommentek