Ez a poszt valójában egészen új írónk, Szkítör tollából való, csak még egy kis technikai akadály merült föl nevének tudományos megjelenítése kapcsán.
Május 16-án pénteken az idei év harmadik Dansmusiq eseményére kerül sor az A38-on, ahol a sokak által már várt Mano Le Tough lesz a vendégfellépő. Az eseményt jó előre meghirdették a szervezők, ami nem is meglepő, hiszen az ír „srác” az elmúlt 1-2 évben egyre nagyobb népszerűségre tett szert külföldön és itthon is, producerként is igencsak keresett és a fellépései is a legjobb helyekhez/ fesztiválokhoz köthetők. Mielőtt ejtenénk néhány dicsérő szót a pénteki éjszaka „hőséről”, illik kicsit bővebben kitérni a szervezőkre is (és korábbi rendezvényeikre is), akik ismét remek fellépő választással hívták fel magukra a figyelmet, remélhetőleg nem csak az őket rendre hűen követők körében.
Dansmusiq, avagy „Stimulus az agynak, ritmus a lábnak.”: A koncepció alapvetően a house orientált, azonban azt a megszokottnál szabadabban és tágabban értelmező, más stílusokkal (techno, disco,…) vegyítő, egyszerre klasszikus és újító, az agynak és a lábnak egyaránt szóló friss és aktuális fellépők prezentálását ígérte, az ehhez illő körítéssel a hazai dj-k részéről is. A sorozat (akkor még Kiosk néven) 2013. februárban indult egy meglehetősen ütős és sikeres Âme partival, ahol a korai, azóta borzalmassá lett Rej című dalukról elhíresült, azt követően azonban számtalan kiváló dalt és remixet készítő és méltán elhíresült párost nem teljes egészében élvezhettük (Frank egyedül jött). Azonban az így is nagyszerű hangulatú „live” szett, a remek zenék (kiváltképp Crimson máig emlékezetes warm upja) bíztató folytatást ígért. És jöttek is sorban nagyjából havonta az egyre érdekesebb és izgalmasabb fellépők, nem csak hírnévben, hanem a zenéik színvonalában is elhozva az ilyesfajta house élvonalat. A szervezők viszonylag sztenderdnek mondható kompromisszummentessége és kitartása, izgalmas és bevállalós elkalandozásaik, egy lelkes és elégedett mag kialakulását eredményezte, akik nagyjából a meghívott vendég dj-k személyétől függetlenül, szinte az összes partin ott vannak lehetőség szerint, bizalmat szavazva neki, és támogatva a sorozat fennmaradását.
Azonban jó pár alkalommal a fellépők személye ellenére is méltatlanul alullátogatott maradt a hajó, és a jó zenék ellenére sem alakult ki olyan hangulat amit előzetesen vártunk, vagy hamarabb le kellett húzni a bulit mert korán ürülni kezdett a tánctér (bezzeg a feledhetetlen Pachanga Boys végén, ahol még a hajó biztonsági szolgálata is tehetetlen volt a zárórai hangulat megfékezésében). Az elmúlt hónapokban zeneileg is kicsit jobban távolodott a sorozat a kezdeti hangzásvilágtól, ami nem igazán járt akkora érdeklődéssel, hogy ezen irányvonalak iránt alapvetően jobban érdeklődő célközönség is nagyobb számban megjelenjen a Dansmusiqon. Az idei első alkalommal, Legoweltre szép számú közönség gyűlt össze (a producerként zseniális és megunhatatlan, hihetetlen jó arc Danny Wolfers csalódást keltő szettje maradt meg utólag inkább), viszont a meglehetősen későn bedobott, és egy erős particunamival súlyosbított hétvégére eső Joy O-n viszont már bántóan kevés fizető vendég tette tiszteletét, ami az egyébként kissé hullámzó, ám nagyrészt izgalmas és jó szettet is elhomályosította igazi „buli” hiányában. A hajó hangulatát és közönségét sajnos tavaly már jól láthatóan negatív irányba sodorta az a bizonyos nemzetközi díj, aminek következtében egy-két parti első sorait olyan arcok adták, akiket a Corvintetőnél tovább nagyon nem kéne engedni (a már-már szokásos, „1 előtt minek lemenni” beidegződést már meg sem említve, ami szinte majd minden partin jelen volt).
Ezért is reménykedünk abban, hogy a mostani esemény már minden tekintetben méltó lesz a korábbiakhoz és visszatalál a jól bevált útra. Bizakodásra ad okot egyrészt, hogy egy olyan ismert nevet sikerült megnyerni, aki más szervezőcsapatok törzsközönsége körében is nagy népszerűségnek örvend, ezáltal megnyerve jópár új arcot, valamint Mano Le Tough személyében valóban egy olyan aktuális nevet láthatunk ma, aki tökéletesen illik az alapkoncepcióba, és remekül vegyíti egymással a house több válfaját is. Niall Mannion ír származású, napjainkban már Berlinben alkotó dj/producer, 2009-től kezdődően jelennek meg EP-i, többek közt olyan kiadóknál, mint az Internasjonal, Mirau, és a Permanent Vacation. Ez utóbbinál jött ki tavaly bemutatkozó albuma is, a Changing Days. Hangzásvilága mély, érzelmes, sok szállós és utazós momentummal, ugyanakkor dallamos, az imént felsorolt kiadók repertoárjába illeszkedően a lassabb diszkós, és a visszafogottan napsütötte baleári hangulat is megjelenik zenéjében. Az egyik kedvenc:
Mindezt remekül vegyíti táncparkettorientáltabb oldalával, így a zajosabb, techesebb house zenék is legalább ilyen mértékben részét képezik egy –egy szettjének, akárcsak az Innervisions kiadó leghangulatosabb darabjai. Ezt jól mutatja be legfrissebb Boiler Room-os szettje is.
Agynak és lábnak egyaránt, ahogy kell. Ezek alapján izgalmas este elé nézünk, ahol egy hiánypótló és értékes parti-sorozat egy izgalmas szelektorral hív minket egy rájuk jellemző változatos utazásra, amire ezen a héten leginkább érdemes és erősen ajánlott jegyet váltani. A line up a szokásos Crimson & Chrom & Grasshop házigazda-trió mellett most kiegészül Tolo (Lavalava) és Bios (Loud! Society) személyével is, kezdés 23:00-kor, érdemes időben leérkezni és a jó kis felvezetésről nem lemaradni
Utolsó kommentek