Fehér köpenyben állok, a szoba közepén kiterítve a Föld 1:1-es térképe. Lefelé nézek, feltolom a szemüvegem. Figyelem, hogyan kapcsolódnak össze az egyes végtelenbe tartó vagy körkörös folyamatok. Azon kísérletezem, hogyan vegyítsek anyagot és perspektívát, hogyan egyesítsem a világokat nézetekkel, hogy az az értékes gőz lecsapódjon a mellkasunk belső falán, amitől van az öröm, az izgalom, a vágy, a fájdalom. Ízeket keverek szagokkal, falhoz vágom a hangokat, tüzet rakok remegő kézzel, rotyog a lombikban az elolvadt látvány, mindenhez jár félmosoly az őrület határán.
Ti tudtátok mi az a tarantizmus? Ha elkapnátok, életet ment a szintipop.
ha nem múlna el, két adag kell
Utolsó kommentek