mixünk!

Utózöngék

KONCERTAJÁNLDA

 

 

 

 

 

lemezmustra.jpg

 

 

 

 

 

Címkék

2000es évek (423) 2006 (29) 2007 (24) 2008 (33) 2009 (56) 2010 (69) 2010es évek (250) 2011 (91) 2012 (96) 2013 (110) 2014 (73) 60as évek (66) 70es évek (72) 80as évek (81) 90es évek (174) akusztikus (23) alternatív (75) alternative (68) alternative rock (40) ambient (73) amerikai (262) angol (160) black metal (20) blues (32) brit (42) doom (27) downtempo (48) dubstep (21) egyzene születésnap (61) electro (22) elektronika (253) elektronikus (44) experimental (143) filmzene (50) folk (73) francia (63) funk (20) garage rock (21) hardcore (20) hard rock (30) hiphop (44) house (60) idm (22) indie (92) indie rock (28) instrumentál (25) izlandi (35) jazz (73) kanadai (25) klasszikus (23) krautrock (24) legcikibb kedvenc (25) magyar (70) metál (28) metal (40) minimal (32) német (51) new wave (26) ninja tune (21) noise (21) orosz (22) pop (97) post-punk (26) poszt rock (29) pszichedélia (172) punk (55) rock (299) shoegaze (28) soul (27) soundtrack (35) stoner rock (20) svéd (33) techno (105) zongora (28) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Busta Rhymes ‎– Extinction Level Event (The Song Of Salvation)

2014.06.16. 10:21 - gyurmapok



Miután rájöttem, hogy máskor szeretnék arról írni, akit már két hete kinéztem magamnak, gondoltam a legegyszerűbb választás, ha körbenézek a wikipédián a mai születésnaposoknál. Végül is ez is csak egy jó alkalom arra, hogy megemlítsük kedvenceinket, még ha nem is tartom túl értelmes dolognak az évfordulók körülötti felhajtást. Persze ez nem mindig volt így: kiskoromban majd' megvesztem, csakhogy találjak egy kosarast az NBA-ben, aki egy napon ünnepel velem, de sem a sok ezer kosaraskártya, sem az NBA képes enciklopédiája nem segített. De hogy értsétek a kétségbeesésem: a bátyám Michael Jordan, az unokaöcsém Kobe Bryant születésnapján fújhatta el a gyertyáit, számomra pedig az egyetlen kapcsolat, amit találtam, az mindössze Dávid Kornél névnapja volt, ami.. hát nem sokat segített. Mindenesetre vicces és irigylésre méltó, hogy ezek valaha problémának számítottak. Az pedig talán ezek után evidens, hogy a június 16-án született emberek közül Tupac Shakur zenéje áll a legközelebb hozzám, legalábbis hatását tekintve mindenképp. Bár érte különösebben nem rajongtam, mivel az alapjai nem voltak elég izgalmasak, angolul pedig egy szót sem értettem, így inkább Busta Rhymes és Cypress Hill szólt a nagyszüleim udvarában, miközben megpróbáltuk a héten látott meccsekből kinézett új mozdulatokat leutánozni az apám által tákolt kosárpalánkra. A néhány év alatt, mielőtt még jött volna az elektronika, egyértelműen az Extinction Level Event szólt a legtöbbet, még ennyi év elteltével is mindig tudom, hogy mikor milyen hang következik, és bár manapság már Aesop Rock, MF Doom és a The Roots elégíti ki a műfaj iránti igényeimet, ezeket a zenéket még mindig olyan boldogan hallgatom, mintha a legnagyobb problémám most is az lenne, hogy vajon melyik híres kosaras született szeptember tizenharmadikán. 

Ui.: Csak azt sajnálom, hogy nincs kéznél a másolt cd, aminek én rajzoltam borítót (meglepő módon Busta Rhymes zsákol rajta éppen a semmi közepén), legalább egy mosolyt csalnék azok arcára, akik rosszul vannak ezektől a zenéktől. 

Címkék: hiphop 90es évek busta rhymes






A bejegyzés trackback címe:

https://egyzene.blog.hu/api/trackback/id/tr446304938

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása