Miközben szedegetem össze a gondolataimat a frissen indult Polish Your Ears szériánk második felvonásához, az felismerés ért, hogy mekkora mázli, hogy a poszt éppen midsummers eve-re esik, úgyhogy én mindenkit csak bátorítani tudok arra, hogy kerekedjen felül önmagán, csapja ki magát valami tágas zöld térre többedmagával, grillezzen, gyújtson tüzet, táncoljon körülötte hajnalig és örüljön a mellette lévőknek nagyon. Persze miután elolvasta a posztot és merített hozzá némi inspirációt.
A múltkori rendhagyó alkalomhoz képest ugyan most a megszokott egyzenés=szóló mederben csobog tovább a széria aktuális része, pedig higgyétek el, sokkal szórakoztatóbb úgy írni, hogy két külön individuum eltérő-elhajló benyomásai ping-pongoznak egymással. Négy csillogó szempár, négy felvont, újdonságokat kereső szemöldök, összegabaolyodó négykezes... Nem mellesleg juanitalenteja mankóként szolgáló lengyel tudása pont jól jönne egy ilyen népi indíttatású csinadrattához, de akkor ezt majd legközelebb.
Ezúttal egy olyan lengyel "csajbandát" hoztam nektek, akik számomra kívül esnek a "girl band" kategória sugallta - nevezzük nevén: rémképzeten. A hét, mindenféle máztól mentes nő mindegyike ugyanis nyugodt szívvel lehetne akár a szomszédunk, akár egy kismama valamelyik szembelévő kerületből, akár egy jó fej pultos a törzshelyünkről vagy éppen egy újra megtalált gyerekkori padtársunk is. Barátnők, külcsínmentesen, felhajtás nélkül, kreatív, mégis hagyományos mindennapjaikban.
A hét nő formálta együttes pont azt adja, ami a folklórt mindig is éltette: a természettel való szoros összefonódást, a sokszor fáradtságos mindennapokat maga mögé sorakoztató, a mindenki által átélt érzelmeket és az élet apró-cseprő(nek tűnő) eseményeit, könnyen befogadható vagy a lengyel közösség számára már régóta is ismert, hagyományos strófákkal, amelyek önkéntelenül is a fülünkbe másznak, s akarva-akaratlanul tábort vernek ott. Elképesztően nagy erő ez önmagában is: összeállni heten énekelni úgy, hogy a fél ország rá tud kontrázni.
Amitől a Południce mégis friss lesz, az a hozzáadott, hihetetlenül magas színvonalú elektronika. Alig merek egyáltalán csak belegondolni is abba, hogy a hazai gyakorlatból merítve mi juthat egy átlag zenehallgató eszébe folk és elektronika elegyítése címén, és csak a jóhiszeműségemnek köszönhető, hogy a blog olvasóinak van mire NEM asszociálnia erről. (Remélem...)
Merthogy Południce mérföldekkel túlmutat a "feldolgozott népdalok" műfaján s bátran mer nyitni különböző elektronikus műfajok felé. Legyen az a Dolina, dolinuszka c. sötéten masszírozó dubstep vagy a Oj puojdu ja do ryeczki című pattogó drumandbass, vagy a Oj, wyjdu ja na reczeńku című melankólikusabb breakbeat trekk, mindegyik megállja a helyét a saját műfajában is. Nem a dallamok újraélesztéséről van itt szó új köntösben, sem újabb bőrlehúzásról, hanem egy olyan párbeszédről, ahol sem a dal, sem az elektronika nem versenyzik egymással, mégis: együtt tudnak igazán élni és működni. Ez az egymásrautaltság és párbeszéd az, ami t borzasztó nehéz feladat produkálni már eleve létező dallamok, szövegek esetében.
Hogy megmutassam, mégis kb. miről is szólnak a dalaik, az egyik legkiválóbb, Anyám, édesanyám c. dalt hoztam el nektek. (Ez úton is köszönet juanitalentejának érte!)
"Anyám, édesanyám, adj engemet férjhez,hogy ne járjak gereblyével szénáért.Gereblyével szénáért, villával trágyáért,Hogy a konyhából járjak a szobába. A konyhából a szobába, egy pohárka teáért.Elmesélve az embereknek, hogy élvezem a májust.Élvezet, az én élvezetem, hova tűntél,elsüllyedtél a vízben, vagy elégtél a tűzbenHa a vízbe süllyedtél, akkor még mindig kiúszhatsz,De ha a tűzben égtél, örökre eltűnsz majd."2012-es Electronice c. albumukat pedig itt tudjátok teljes egészében meghallgatni:
Arról pedig, hogy az albumon szereplő Pokuć moja, pokuć alapjai pedig mennyire hasonlítanak a szárnyait bontogató, brutálisan döngető lengyel ipari techno előadóhoz, Zamilskához, inkább most ne is essék szó. Legyen ez egy előremutató mézesmadzag. :)
Utolsó kommentek