mixünk!

Utózöngék

KONCERTAJÁNLDA

 

 

 

 

 

lemezmustra.jpg

 

 

 

 

 

Címkék

2000es évek (423) 2006 (29) 2007 (24) 2008 (33) 2009 (56) 2010 (69) 2010es évek (250) 2011 (91) 2012 (96) 2013 (110) 2014 (73) 60as évek (66) 70es évek (72) 80as évek (81) 90es évek (174) akusztikus (23) alternatív (75) alternative (68) alternative rock (40) ambient (73) amerikai (262) angol (160) black metal (20) blues (32) brit (42) doom (27) downtempo (48) dubstep (21) egyzene születésnap (61) electro (22) elektronika (253) elektronikus (44) experimental (143) filmzene (50) folk (73) francia (63) funk (20) garage rock (21) hardcore (20) hard rock (30) hiphop (44) house (60) idm (22) indie (92) indie rock (28) instrumentál (25) izlandi (35) jazz (73) kanadai (25) klasszikus (23) krautrock (24) legcikibb kedvenc (25) magyar (70) metál (28) metal (40) minimal (32) német (51) new wave (26) ninja tune (21) noise (21) orosz (22) pop (97) post-punk (26) poszt rock (29) pszichedélia (172) punk (55) rock (299) shoegaze (28) soul (27) soundtrack (35) stoner rock (20) svéd (33) techno (105) zongora (28) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Bonobo - Sleepy Seven

2014.07.28. 21:02 - gyurmapok



A hétvégi selejtezés során előkerült belépőjegy/karszalag gyűjteménynek köszönhetően ismét elkapott egy hatalmas nosztalgiahullám, még annál is látványosabb, mint amit a nem sokkal előtte megtalált legók okoztak (emlékszik valaki a gyerekkori utolsókra? g.i. joe-kkal, legóval, dinókkal, matchboxokkal, akármivel?). Mert azt az ember még csak-csak fel tudja dolgozni, hogy többé nem gyerek (oké, nekem pont nem sikerült, de ez részletkérdés), de hogy az életének már nem szerves része a végtelen wishlist-pipálgatás és a fesztiválozás, már kevésbé. Pedig aztán nem húsz évnyi végeláthatatlan bulizás van a hátam mögött, de talán épp emiatt érint ilyen érzékenyen, hogy már mennyire kis szeletet foglal csak el ez az életemből. És hogy ez mennyire nem tűnik fel.. Bár azt azért nagyon remélem, hogy a most húsz éves kedvenceim fellépéseire húsz év múlva is el-ellátogatok. Mindenesetre alaposan átgondoltam rengeteg dolgot, amik azt hiszem még egy jó ideig nem fognak hagyni nyugodni.
Ennek kapcsán adja magát, hogy az első trófeámról szóljon a zene, de szerencsére már annyiszor volt szó a Coldcutról itt a blogon, hogy inkább azt a Bonobót választottam, aki a legközelebb állt ahhoz a Ninja Tune szülei előtt, hogy az a bizonyos első legyen. Még bő 200 km-re laktam a fővárostól és naiv zeneőrültként egyáltalán nem számoltam olyan dolgokkal, hogy a "lányoknak koktélakció" vagy valami hasonló szöveg a flyeren ilyen jelentős lehet, de végül az estét egy újpesti barátom lakásában töltöttük, miután egy órát álldogáltunk jó pár Ninja Tune rajongó társaságában a Merlin előtt egy hideg tavaszi estén, miközben néha kijött egy-két leányzó, hogy teamúgykiezabonobó? Aztán egy másfél évvel később sikerült hallanom az addigra már valahogy sokkal kevésbé érdekes Simon Greent (zenekarozás helyett egy elég közepes dj szettel), akinek amennyire oda voltam az első két lemezéért, annyira nem tudott lázba hozni azóta sem, ennek megfelelően az egyik korai EP-jéről választottam egy talán kevésbé ismert darabot tőle; egy ilyen esős hétfő befejezéséhez aligha lehet megfelelőbb választást találni. 

Címkék: bonobo downtempo 2000es évek ninjatune






A bejegyzés trackback címe:

https://egyzene.blog.hu/api/trackback/id/tr896555169

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása