Van egy már-már tradicionálissá váló szokásom hazalátogatásaim alkalmával. Az első adandó alkalommal vásárolok egy aktuális Magyar Narancsot és két találkozó közötti, vagy a vécén ülés okozta, amúgy elpocsékoltnak érzett időt az újság bogarászásával töltöm el. A politika részt hamar átugrom és gyorsan hátralapozok a kultúra részre, de ha nagyon sok időm van akkor egyenként elolvasom az apróhirdetéseket és a napra bontott programajánlót is.
Nem volt ez másképp ezúttal sem, vettem egy újságot, a politika részt átugrottam, a kultúra részt elolvastam, így mivel még pontosan másfél órám volt odaérni a Grund-ra, jobb híján az apróbetűs részeket kezdtem el tanulmányozni. A csütörtöki napra egy A38-as koncertajánlót sodort elém a nyomtatott betűfolyam, a fellépő zenekarról őszintén szólva még sosem hallottam, de az előttük fellépő előadó neve ismerősen csengett. Mivel én péntek hajnalban indultam vissza pontosan oda,ahonnan ő is jött, (a különbség csak annyi hogy ő frissen diplomázva, egy érdekes záróprojektel a zsebében) nem tudtam meghallgatni őket, pedig az sem kizárt, nagyot nevettünk volna a nemvárt találkozáson.
Ismerjük egymást meg nem is, mi, itt tanuló magyarok, és tudtam is meg -inkább- nem is, hogy valahol már ismertnek számít a Kanagawa, szóval ahelyett hogy itt álokoskodnék a témáról, akit érdekel, olvassa el az album megjelenésekor készült interjút a kétszemélyes zenekar beszédesebb felével.
Utolsó kommentek