Ha valaki esetleg nem a brandépítés és háttértörténetek miatt lenne elkötelezett némely zene irányába, annak Zamilska tökéletes választás lehet. A lengyel lányról ugyanis ember legyen a talpán, aki nem polák karaktereket is képes kisajtolni a világháló amúgy gazdag információt tejelő tőgyéből. Ugyanakkor aki bírja a mássalhangzótorlódásos karakterhuszárkodást, az hamar rájön, hogy a lengyel lány mekkora felfordulást okozott eddig is kis hazájában.
Az biztos, hogy Natalie Zamilska olyan fémes, iparian dübörgő technót pakolt össze az áprilisban megjelent Untune c. lemezére, hogy simán lesodorja az embert egy ültő helyéről. A trekkek majdnem mindegyike (Flag, Effort) merész, veretős, kísérletező, sötét, mélyről feltoluló basszusokkal telített, ami kb. pofátlanul kicsontozza az embert. A magam részéről egészen nyugodtan fellobogóznám az új lengyel elektronika zászlóvivőjének, ő magától úgyis szeret ilyen lázadó szerepet (is) belevinni, abba amit csinál. És akkor még meg sem említettem a szuperszexi, a perzselően extravagáns videoklipeket és a levest kanállal evést.
Tökéletes! Évek óta vártunk ilyenre, és Zamilska a Quarell kimérten húzó ritmusával, némileg dubstepes áthallásával ajtóstul támadt a helyi elektronikus zenei szcénára s vívta ki magának azt az egyedülálló helyet, amiért most itt tudnék sikítozni, hogy "Még,még, kérlek: a csontvelőmet is szívd ki!"
Persze, van neki lágyabb oldala is, ahogy szinte éteri breakbeatek másokkal való kollaborációban, , szintén minőségi klipekkel, de az új lemez ofisöljeit nehezen veri, úgy látszik mostanra ért össze a zenei keménykedés a vizuális vagánysággal.
Ja, és fellép az idei Tauron Nowa Muzykán, jövő héten.
Én szóltam.
Utolsó kommentek