Pontosan ez az a szám, ami bekúszik a fülembe, és tudom, már hallottam valahol, de arra sem emlékszem, hol és valójában mikor, de az érzés velem maradt, az biztos, mert egyszerűen köt hozzá valami, még akkor is, ha az is megtörténhet, hogy épp most hallottam először.
Pontosan ez az a szám, amit ezerszer is eldúdolhatnék magamban és akkor sem jutna eszembe az előadó neve, ami pontosan azzal az érzéssel lenne egyenlő, amikor anno, még egyetemi albérletünkben, amiben éppen nem volt internet, fél napig törtük a fejünket azon, hogy hívhatták az achtszzeenzestzig münich, hóbortos fehér hajú egykori edzőjét.
Már arra sem emlékszem, pontosan kinek jutott eszébe a név, csak arra hogy azon a fél napon keresztül pontosan ezt a jelenetet láttam magam előtt, és a név kimondásakor valami olyasmi élményt éltem át, mint amit az ősember élhetett át akkor, amikor először gyújtotta meg az összehordott faágakat sötét barlangjában.
Köszi Werner Lorant!
Utolsó kommentek