mostanában írtó trendi verseket posztolni, mert van ez a bandátlan szabó balázs, és a kulturális forradalom, meg minden, kár, hogy egy idő után olyan csömöre lehet az embernek az effajta műélvezésben, hogy legszívesebben egy teljes dadista antólogiát szavaltatna fel azzal az ismerősével, aki nem unja még ezt a versesbejelölgetősdit, és képes még egy verset posztolni. mint az élet annyi más problémájára, erre is segítséget nyújthat a webfordító;
míg régen a posztmodern művészethez illett sokat inni, vagy szívni, vagy fújni, vagy valami hasonló, addig ma már a gógle transzléter segítségével fél perc alatt olyan mondatok kerülhetnek a képernyőre, hogy azt látva e.e. cummings rögtön rendelne nekünk egyet. nézzünk is erre példát a gyakorlatban.
van ez a szép, kissé nyálas, de legalább őszi vers, gottfried benn tollából, rónay györgy fordításában:
láng napok - őszirózsák,
régi igézetek,
egy óráig tűnődve fogják
a mérleget az istenek.
még egyszer az aranyos égi
nyájak, a virág, a fény;
mit költ az ős születés ki
a haldokló szárnyak ölén?
még egyszer a rózsa lelke,
mámor, s újra a vágy -
állt, állt a nyár, figyelve
a fecskék csapatát;
csak egyszer egy sejtelem még,
hol a bizonyosság vert tanyát -
folyót súrolnak a fecskék,
utat isznak s éjszakát.
ó milyen szép, egyébként őszirózsa a címe. másoljuk is be gyorsan két versszakot a webfordítóba, és biztos ami biztos alapon fordítsuk le vele magyarról spanyolra, majd a spanyol szöveget vissza magyarra, de persze aki nagyon ráér, tudja ezt még bőven fokozni. a mi esetünkben így néz ki az utolsó két versszak a fordítgatás után:
még egyszer az emelkedés lelke,
mérgezés, és darabban hírek a vágy -
azt megbénították, a nyarat megbénították miközben nézett
a nyelések csapata;
csak egy nyugodtan időzít egy megérzést,
az, hogy a bizonyosság hol dobta a mezőt, -
a nyelések megérintenek egy folyót,
egy út részeg és az éjszakában van.
az utolsó mondatra már kassák is intett, hogy a vendégei vagyunk, így hagyjuk is a verseket, hallgasuk inkább zenét, és élvezzük a nyolcvanas éveket:
ha minden igaz, ez a dal arról szól, hogy az énekesnő - akit natalia grosiaknak hívnak, és egy csomó figyelemreméltó dolga van - kéri a sorsot, hogy ugyan küldjön már neki végre egy pasit, és felsorolja, hogy ez a bizonyos férfiú milyen ne legyen. miután megtaláltuk a dalszöveget, és lefordíttatuk, olyan gyöngyszemekre bukkanhatunk hős árpád magzatjai nyelvén, mint például:
'aki nem zavaros a víz az én tóban
valaki, aki nem fröccsenés
mint egy rossz álom
amikor a hal az én tóban fut'
biztos volt már zavaros víz a ti tavatokban is, tökre érthető, fenének se kell egy ilyen fröccsenős hapsi, de van ez továbbis, asszondja:
'adja meg a fiú
nem őrült
nem dohányos
nem a szegények
nem részeg
nem pole, legyen
nem csúnya
küldj nekem egy barátom
nem őrült, legyen
nem hustla
ne bohóc, hagyja
nem részeg
ne polka
nem a szegények
küldd el nekem!'
ezzel is csak egyet lehet érteni, polka az tényleg ne legyen. a hölgynek viszont polkától függetlenül is nagyon kellemes dolgai vannak, ez például egy vendégszereplés egy lengyel jazz-hiphop zenekarban, és azt persze tudjuk hogy a lengyelek jazzben baromi erősek, de itt az elektronika és a hip hop gyökerek is olyan tökösen vannak beágyazva, hogy csak azt sajnálhatjuk, hogy a lemez többi számában bizony kőkeményen rappelnek, és persze lengyelül, ami nem biztos hogy annak is nagy élmény, aki nem lelkesedik az effajta nyelvi gyönyörök után:
végezetül még egy felvétel natalia hangjával, ez speciel a kedvencem, pleq-t már emlegettük itt az egyzenenén, de lassan megérdemelne egy külön posztot is, egy lengyel ambient fenoménról van szó, akinek egészen sajátos látásmódja van a zenét és a világ dolgait illetően, és nem utolsó sorban egy rakás jobbnál jobb albuma. következzen most kettőjük találkozása, egy éterien szép felvétellel, ami a versekhez hasonlóan mostanában az egészségesnél gyakrabban aktuális:
Utolsó kommentek