mixünk!

Utózöngék

KONCERTAJÁNLDA

 

 

 

 

 

lemezmustra.jpg

 

 

 

 

 

Címkék

2000es évek (423) 2006 (29) 2007 (24) 2008 (33) 2009 (56) 2010 (69) 2010es évek (250) 2011 (91) 2012 (96) 2013 (110) 2014 (73) 60as évek (66) 70es évek (72) 80as évek (81) 90es évek (174) akusztikus (23) alternatív (75) alternative (68) alternative rock (40) ambient (73) amerikai (262) angol (160) black metal (20) blues (32) brit (42) doom (27) downtempo (48) dubstep (21) egyzene születésnap (61) electro (22) elektronika (253) elektronikus (44) experimental (143) filmzene (50) folk (73) francia (63) funk (20) garage rock (21) hardcore (20) hard rock (30) hiphop (44) house (60) idm (22) indie (92) indie rock (28) instrumentál (25) izlandi (35) jazz (73) kanadai (25) klasszikus (23) krautrock (24) legcikibb kedvenc (25) magyar (70) metál (28) metal (40) minimal (32) német (51) new wave (26) ninja tune (21) noise (21) orosz (22) pop (97) post-punk (26) poszt rock (29) pszichedélia (172) punk (55) rock (299) shoegaze (28) soul (27) soundtrack (35) stoner rock (20) svéd (33) techno (105) zongora (28) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Bill Fay - Pictures of Adolf Again

2014.10.01. 12:42 - half nelson



bill fay1.jpg

Régóta halogatom, hogy idebiggyesszek valamit minden idők egyik legjobb elfelejtett albumáról. Aztán rájöttem, hogy nincs tökéletes alkalom, így most jött el a pillanat, hogy megemlékezzek Bill Fayről, akinek a sztorija leginkább Rodriguezéhez, mindenki Sugar Man-éhez hasonlatos.

A 70-es évek elején, két nagylemez után dobta a kiadója, mivel üzletileg nem voltak sikeresek a kiadványok. Utána évtizedekig nem jelent meg semmi tőle, konkrétan eltűnt a színről, mígnem 2012-ben, már öregurasan, de ugyanolyan színvonalon tért vissza. Mai füllel érthetetlen, hogy hogyan dobhatták ki ilyen csúnyán Fayt a Deram kiadó vezetői, hiszen mindkét lemeznek (Bill Fay, 1970; Time of the Last Persecution, 1971) ott a helye a poptörténelem legfelső, csak megunhatatlan klasszikusokat tartalmazó  polcán, mondjuk Robert Wyatt és Nick Drake között.

Nálam a második lemez ütött be, bárhol, bármikor jó meghallgatni. Olyan, mintha Fay és zenekara kisujjból rázta volna ki az egészet egy őszi, borongós londoni délutánon, pedig ez egy nagyon finoman komponált dalgyűjtemény, jazzes, pszichedelikus betétekkel megtűzdelt  nagybetűs dalokkal. Bármelyik számot kirakhatnám, de végül azt választottam, amiben olyan jó együtt énekelni hősünkkel, hogy:

Christ or Hitler? Chris or Vorster?
Christ or all the Caesars to come?
That's the choice, that's the choice
Sooner or later

Címkék: 1971 angol singer-songwriter bill fay pictures of adolf again






A bejegyzés trackback címe:

https://egyzene.blog.hu/api/trackback/id/tr796749831

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása