Mivel én is ebben a világban élek, akármennyire frusztráló, de kénytelen vagyok tudomásul venni a valóságot, így aktualitását és mondjuk akár csak a tömegközlekedésre gyakorolt hatását nézve sem mehetek el szó nélkül a közeledő ünnep mellett. Ez baromság, mert dehogynem, de természetesen nem teszem, illetve csak részben. Szóval, ilyenkor jó metálos módjára illik minimum valami véreset, szentségtelen black metalt, de legalább egy kis grindcoret villantani, viszont az eseményig egyrészt még van néhány nap, másrészt meg nem.
Egyébként nem célom semmiféle megbotránkoztatás vagy különcködés, még sznobkodni sincs kedvem, nincs heveny tiltakozási és térítési kényszerem, nem ezért választottam ezt a mait, egyszerűen csak itt van ez az eszelősen hihetetlen zenekar, aminek minden száma egy külön kórkép, néha békésnek, megnyugtatónak tűnik, de legtöbbször zavarbaejtő vagy felkavaró; és mivel kapcsolatunk azon időszakát éljük, amikor mindenkinek be akarom mutatni, a napokhoz passzoló arcát választottam. Hozzáteszem, amikor először hallottam őket, fizikai és mentális sokkot kaptam és majdnem elpusztultam.
Na de, nem szeretek biográfiát írni, akit érdekel, tökéletesen és alaposan el tudja olvasni akár a wikipédián is, hogy a Current 93 a nyolcvanas években alakult experimentális zenei csoport, amit állandó tagcserék és folyamatosan változó és átalakuló zenei sokszínűség (indusztriál, noise, apokaliptikus folk, neofolk, experimetal, ambient) jellemez; de tudom, hogy a szubjektív véleményem kevésbé érdekes, mint az, hogy Nick Cave, Björk és a Death in June neve is megemlíthető (több okból) a zenekarral kapcsolatban, szóval komolyan igyekszem kedvet csinálni. Egzisztenciális és vallási kérdések, misztikus-szimbolizmus, okkult hangvétel, zseniális borítók és egy önmagát kereszténynek valló David Tibet igazságai. Nos hát.
Utolsó kommentek