Kis éji zene, még pont éjfél előtt.
Eléggé szürreális élmény volt, hogy Benjamin Clementine-ra majdnem megtelt az A38 egy őszi estén. Furcsa mert, ki gondolta volna, hogy egy halkszavú, a koncertek szokásos (és már néha unalmas) elemeit teljesen ignoráló fekete férfi zongorával képes lesz ennyi embert lázba hozni. De valószínűleg Clementine élettörténete az, ami sokaknál felkeltette az érdeklődést. Aki akar úgyis egy kattintással utánanézhet, legyen elég annyi, hogy autodidakta módon tanult meg zongorázni, és hogy volt ő már hajléktalan Párizsban.
Most kijött az első rendes lemeze, és majd biztos jókat lehet azon vitatkozni, hogy jót tett-e a daloknak a profibb hangzás, és az apró díszítések. Egy dal biztosan jobb lett a nyers, egy szál zongorás verziónál, ez ugye a szóban forgó Quiver a Little. Jól fog esni egy ilyen késői órán, higgyétek el.
Utolsó kommentek