minden napra egy zene

"Ahogy kezdte megismerni, egyre inkább távolabb érezte magát, minthogy közelebb került volna hozzá. Hagyta, hogy közéjük tóduljon az ideák és illúziók tömege, ahelyett, hogy elmélyüljön a valóság kínálta kapcsolatban."

Ez nem az, hanem egy másik. ha pedig érdekel, mert érdekes, akkor érdemes.

 Polish Your Fears!

...amennyire Krakkót a Visztula ketté szeli, ez a lemez legalább annyira egységes, s megannyi minden fölötti. 

Arcydzieło!

oficjalny

fb

Engem teljesen megbabonáz egyszerűsége. Nem is rontanám az összképet indokolatlan szavakkal.

Nem teljesítettem az ígéretemet. De meg tudom magyarázni, én ártatlan vagyok! Az úgy volt, hogy valószínűleg bejelezhetett a tűzjelző készülék, emiatt nem közlekedett az üveglift a hegy gyomrában, amivel felmehettem volna meghallgatni a Vessel live-ot.  Viszont ezen a programon kívül is bőven volt emlékezetes esemény az idei Elevate-n.  Például a  Hyperdub 10. szülinapja alkalmából a kiadó nagyasszonyai, Cooly G és Ikonika csúcstámadással meghódították a Schlossberget, tökéletesen adagolt szettjeiket egyszerűen nem lehetett otthagyni. Cooly G Wait Til' Night-című LP-jéről nosztalgiázok most a címadó zene, illetve a túlbonyolítással semmiképpen sem vádolható videó segítségével. 

Ha csak a bandáról készült fotó alapján kellene megtippelni, ki is a Hookworms énekes-frontembere, aligha a pocakos, szemüveges figurára gondolna a gyanútlan érdeklődő.

De a világ majd' negyedét sakkban tartó horogféreg-fertőzésről elnevezett zenekar amúgy is szereti a szokatlan megoldásokat, vagy inkább szereti a ködöt maga körül. Nem sokat lehet tudni róluk,még a teljes neveiket sem, de hát ez legyen a legnagyobb baj, hiszen a Hookworms úgy szól, mintha hosszú ideje elszigeteltségben élő szerzetesek kattantak volna rá a krautrockra. Új lemezük is érkezik hamarosan, ez már onnan szól:

Pff.

Valami pár száz dolcsit be kell fizetni fejenként, az milyen hippiség? Sznobság!

A prezi BM-es példa prezivel hirdeti magát, az milyen? Hypeosság!

Divat. Pl. a “shirtcocker” srácok egy szál pólóban. Nárcizmus!

De ha egy legibizásabb djből ilyen mixet vált ki az egész és a Wicker Man-ben nem kell benneégni, lehet csak kívülről nézni, akkor ki nem szarja le :)

Abban a könnyű helyzetben vagyok, hogy a következő általam igazán várt esemény kiemelt vendégét már beharangoztam az év elején, amikor is elmaradt.. November 15-én azonban Mika Vainio - feltehetőleg sokáig emlékezetes - fellépése végre pótlásra kerül, előtte pedig nem kisebb tehetség nyűgözi le a közönséget, mint Colin Stetson. Róla első körben tulajdonképpen csak annyit kell tudni, hogy elképesztő módon bánik a fúvós hangszerekkel; sokszor ehéz elhinni, hogy egyedül hajtja végre az alábbi videóban hallhatóhoz hasonló csodákat. 

PPPóráztörvény?

Egy időben (úgy 10-12 éve) nagy bolondja voltam a cím nélküli zenéknek: el is terveztem, hogy ha majd kiadom első techno albumomat, azon aztán semmi nem kap címet, mert nem akarom korlátok közé szorítani nyájas hallgatóim fantáziájának szárnyalását, miközben lelkükben az indusztriális zörejek utat törnek maguknak.

El is készült két zeném.

Untitled 1 és Untitled 2 volt a címük.

Szarok voltak.

Nem adtam ki őket.

Nem lettem híres techno producer (ezen az se változtatott volna, ha kiadom őket).

Szerencsére van azért, aki kiadja az Untitledjeit. És szerencsére sokan közülük tudnak is zenélni.

Ennél a chilei Untitlednél például nem is tudnám méltóképpebben köszönteni a fagyos novembert.