minden napra egy zene

Langyos hálószoba bágyadt rózsaszín ködképe.

•

•

Banana. Banaan. Banane. Banán. Piesang. Banan. Platato. Banaani. Bannann.

Shake.

A venezuelai származású Arca-t mostanában talán az új Björk lemez kapcsán említi a legtöbb híradás, amelyen – csakúgy, mint FKA Twigs és Kanye West legutóbbi albumain -  producerként működött közre. Amikor éppen nem más előadókkal dolgozik együtt, akkor megjelentet egy LP-t a Mute kiadónál, Shakirát dolgoz fel,  vagy éppen a Hood By Air 2015-ös őszi/téli kollekcióját bemutató show zenéjéért felel.

Ezen az eseményen debütált a 11 részből  álló Sheep. Szándékosan nem „számot" írtam, ez inkább egy történet 11 tételben, egy meghitt utazás mondjuk egy armageddon utáni mutáns mesebeli sötét erdőbe.  Ha még nem fordult elő veletek, hogy a pihe-puha báránykák bégetéséről a „para” jelző jusson eszetekbe, itt az ideje megismerkedni ezzel az érzéssel. Aztán persze megérkeznek a „beatek” is, hogy többféle téma után a végére egészen himnikus magasságokba (mélységekbe?) jussunk, mintha valamiféle űr-Requiemet hallgatnánk egy távoli bolygó árnyékos oldalán. (Ma lefekvés előtt azért ellenőrzöm, nem ül-e valamelyik sarokban egy démon-bari :)

Ezek pedig a kifutóra küldött ruhák. Ilyet képzeltetek a show zenéjét hallva? Esetleg magatok is szívesen felkapnátok valamelyiket? A$AP Rockyt például kevésbé győzhette meg valamelyik előző kollekció:

Kis éji zene, még pont éjfél előtt.

Eléggé szürreális élmény volt, hogy Benjamin Clementine-ra majdnem megtelt az A38 egy őszi estén. Furcsa mert, ki gondolta volna, hogy egy halkszavú, a koncertek szokásos (és már néha unalmas) elemeit teljesen ignoráló fekete férfi zongorával képes lesz ennyi embert lázba hozni. De valószínűleg Clementine élettörténete az, ami sokaknál felkeltette az érdeklődést. Aki akar úgyis egy kattintással utánanézhet, legyen elég annyi, hogy autodidakta módon tanult meg zongorázni, és hogy volt ő már hajléktalan Párizsban.

Most kijött az első rendes lemeze, és majd biztos jókat lehet azon vitatkozni, hogy jót tett-e a daloknak a profibb hangzás, és az apró díszítések. Egy dal biztosan jobb lett a nyers, egy szál zongorás verziónál, ez ugye a szóban forgó Quiver a Little. Jól fog esni egy ilyen késői órán, higgyétek el.

Könnyebb lenne, ha a sok ezer lájkos álföldalatti teknósok csak szart csinálnának, de nem könnyebb, mert pl. az ilyenek, meg az ilyenek. Az ilyenek szeretik egymást, és nagyon cool, vagy nagyon nem cool helyeken játszanak csak. A nagyon cool helyekre az ember nem tud vagy nem akar beférkőzni, a nagyon nem cool meg ügye nem elég cool. Budapest biztos ilyen harmadik világosan hangzik még/már, ahova cukiságból el-eljönnek az ilyen lájkosok, vagy nem!? Mert akkor a Teslusban meg hasonló lájkosságokban majd akár lastminute jeggyel lehet az ilyeneknek tanuja lenni, és még talán hely is lesz táncolni. Micsoda kilátások. 

Három évvel ezelőtt megértem áradozni a két gitáros és egy dobos alkotta osztrák Elektro Guzzi koncertjéről, miután megmutatták, hogy lehet minőségi technót játszani egy ilyen - általában mást ígérő - felállással. Azok, akik akkor utólag sajnálkoztak amiért kimaradtak ebből, most abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy pótolhatják ugyanott csütörtökön. Bár grandiózus fejlődést nem kell várni ettől az elmúlt három évtől, ugyanazt a hangulatot és színvonalat valószínűleg átélheti mindenki, mint amivel akkor James Ruskin előtt megörvendeztették a közönséget. 
 

És ilyen az analóg/akusztikus techno élőben:
 

Hogy maradhatott ez ki eddig? HOGYAN?

zenész-gördeszkás Tommy Guerrero No Man’s Land albuma megint csak egy tipikus lemez a san francisco-i wunderkindtől. Most a spagetti westernek gitárja, hip-hop ütemek és jazzes simítások keverednek, remek aláfeső zenét szolgáltatva annak, akinek nem korai már januárban álmodozni a lenyugvó nap melegéről, verejtékező homlokról és izzadságfoltos ingekről

Cinken botlottam beléjük pár napja Inkei Bencének köszönhetően.  

Fantasztikus név. Szintetikus nyál. A legnemesebb értelemben.

"Aman & Johnny. Tweaking pins since twenty-fourteen"

FB

SC

Ha már belekezdtem az utóbbi kéthetekben, most is folytatom az űrrel.

Ezt mondják magukról:
Deep Space was created in the wee hours of acid trips and seances within the desert lands of Austin TX.

Mást nem is tudok.
Csak hogy kicsit és részben emlékeztetnek kedvenc kanadaiaimra.