minden napra egy zene

És akkor itt a második kör The akármi-s, ezúttal 1965-ből. Gombahajú egyslágereseink teli fogsoros vigyorral röhögik arcon az életet, okulni és riszálni egyaránt érdemes. Oktatófilm hozzá, alább. Őrület! Hát még ez! (Ja és amúgy Debbie Harry is, igen.)

The akármi-s nevű bandákkal simán Dunát lehet rekeszteni, szóval gyorsan áldozzunk nekik mi is egy hétvégét, hátha. Ötven év. Két nap. A mai látszatvidámság az újabbik The akármi-s érdeme, úgy értem, The Aliens remeke. 2007-es pszichedelikus, boldog boldogtalanság. / Ha…

Két kazettafordítás között pont úgy ivódott az emberbe, mint szivacsba a koszlé. Dudorásszatok riffeket!

Heti (most éppen pszichedelikusrockgrunge) fantasztikus, csodálatos, nagyszerű, pompás Mark Lanegan. 

Ellenállást fokozó aláfestés, a boldogító renyheségbe torkolló, aktív semmivé váláshoz.

Egy szinte tökéletes szépség torkából fakadó, Madrugada féle, modern, görög "kecskeének".

Különösebb kapcsolatom soha nem volt az Aerosmith-el, még jó nyilván, de úgy értem, hogy azon túl a gyerekkori kötődésen, hogy a nővérem a Guns-os csaj, a barátnője meg az Aerosmith-es, együtt meg olyanok, mint a zenekar videóiban a lányok, - a gyerekszobából elgondolva pedig…

Erre a hétre is jut az általam állandóan ajnározott portlandi dzsuvából... aranyosan. Ma a világ legboszorkányosabb házaspárja vonítja a világba a bűbájos és fülhasítóan éles kínkeservet, egy lazán zajos és a sivítást jótékonyan tompító garázsból.   Mágia!

Menny(e)-i jó zene! Akkor ma meg öltöztessétek napba a szívetek, mert a tegnapi, színeiben pepita pókok közötti pokoljárás után, most a rögös úton túlra utaztat ez a minden hátsó- szándéktól mentes megdicső- ülés, ami istenigazából az angyali hangú Greg Dulli és a…

Teljen a hétvége William Blake-i hangulatban, "üdvözüljük" a házasságot, mert "A Jó a Menny, a Rossz a Pokol." Álljon itt ma ördög és pokol.  Jó, hát Jon Nödtveidt nyilván nem így fogalmazna, leginkább mert már nem fogalmaz sehogy. A legnagyobb tisztelettel és a…