minden napra egy zene

Áprilsban jön a Brown Bird utolsó albuma, Dave Lamb frontman halálának első évfordulójára. A fokozatosan duóvá redukálódott banda túlélő tagja, MorganEve Swain szerint az eddigi legjobb lemez lesz, “teltebb, hangosabb és méginkább rock-ihletésű”.  

Lóhalálában! pásztáznivalók: bc fb tumblr

Erre a hétre is jut az általam állandóan ajnározott portlandi dzsuvából... aranyosan. Ma a világ legboszorkányosabb házaspárja vonítja a világba a bűbájos és fülhasítóan éles kínkeservet, egy lazán zajos és a sivítást jótékonyan tompító garázsból.   Mágia!

Na, hát így kotyvaszt néhány példás hardcore zenész a méltán legendás portlandi búbánatból és szívfájdalomból, a Joy Division, The Chameleons és a Wipers keserű utóízével fűszerezve, egy olyan józanítóan sötét és tömény mixtúrát; ami segít az utolsó mikroszál…

Ha lenne rangadója a méltatlanul mellőzött, illetve az érthetetlenül elfeledett zenekaroknak, a Wipers biztosan a dobogón állna. Más kérdés, hogy ez mennyire (volt) az emberiség és mennyire a zenekar agya-, szíve-, és lelkeként nyughatatlanul működő Greg Sage hibája. Határozott…

 Alighanem az év egyik legjobban várt könnyűzenei eseménye Jack White első saját nevén kiadott lemezének megjelenése. Na nem mintha nem lenne elég termékeny Teresa és Gorman Gills tizedik gyermeke. Sőt én az utóbbi időben már el is vesztettem a fonalat, hogy épp kivel/kikkel…

Éjfekete rejtélyesség és levendulavirágban pácolt, élénk varázslatosság keveréke ez az erdők-mezők illatát árasztó kis folk muzsika számomra, amit Ritchie Young és társai egy elhagyatott hatalmas, szakállvirágokkal átszőtt tölgy odvába vájt, tőzegmohával vastagon…