minden napra egy zene

Ja, hogy The XX feldolgozás? Á, olyan jó úgysincs, mint az eredeti– gondolhatod most. Pedig éppen írtunk is már egyről, ami nekem is nagy kedvencem. Na és erre tessék, most meg itt van a londoni Dark Sky hármas, akik még 2010- ben csuklóból letettek az asztalra egy olyan…

Ha definiálnom kellene a giccset, szavak helyett az alábbi videót használnám, de nem érdekel, mert az első pillanattól kezdve imádom a gusztustalanul túláradó érzelgősségével és hatásvadász szenvelgésével együtt. Mesés. Ilyen szép színű idill nincs másik és nem is lesz…

2013 október vége, Graz, Elevate Festival, a Schlossberg gyomra, amit körülbelül úgy kell elképzelni, mintha  a Gellért-hegy belsejében szórakoznánk. Éjfél után feltűnik egy alak a pultban, majd pillanatokon belül sűrű füstbe burkolózik a barlang, az első sorban állva is…

Két kazettafordítás között pont úgy ivódott az emberbe, mint szivacsba a koszlé. Dudorásszatok riffeket!

Mi szóltunk. A Disclosure-t korábban méltattuk már itt az egyzenén, azóta a slágerlisták élmezőnyében a debütáló album Settle címmel: egy pillanatra nem néztünk csak oda és a fiúk nemzetközi sztárokká nőtték ki magukat.  Latch, You and Me, White Noise, When a Fire Starts…

Az már régóta egyértelmű, hogy a blog tagjai közt oly nagyon kedvelt műfaj reneszánszát éli. Most szándékosan nem írom le a jelzőt, úgyis érthető miről beszélek. De miről is beszélek? Arról, hogy ilyen nagy revival-ok idején törvényszerű, hogy a mezőny hígul, az eredeti…

Sasha Perera most tényleg máshol van. Nem a Jahcoozi kötelékében, hanem szólóban mutatja meg egy másik oldalát október 28-án megjelenő albumán, amiről ízelítőt adott már korábban a társadalomkritikus „Bizarre”, most pedig a „Giddy”. A Jahcoozi elektronikában feloldott…

Még gimi elsőben, karácsonyra leptem meg magam (ez mennyire idióta kifejezés!) a Leftfield Rythm and Stealth című albumával. 14 éve. Az album nem egynyári viselet, erről itt bárki meggyőződhet. Ma is ugyanúgy leveszem a polcról, és végighallgatom az egészet egyhuzamban, mert úgy…

A Killing Jokenál és a hasonló zenekaroknál mindig iszonyú feleslegesnek érzem a hosszas magyarázatot arról, hogy ez milyen jó, mert annyira jó, hogy akkor is bénaságot írok, ha a lehető legjobbat írom. Szóval: Killing Joke. Love Like Blood. Tökéletes, vasárnap,…

Mielőtt  Róisín Murphy elkövette azt a kegyetlenséget, hogy ezzel a névvel kezdett szólókarrierbe, 2003-ban példásan lezárta "társával"a Moloko történetét (is) egy diszkó alapművel. A Forever More az egyik majdnem legelektronikusabb tánczene, aminek a videója szinte…