Egy zenei formáció esetében már önmagában is dicséretes, ha elmondhatjuk: 25 éve folyamatosan működik, és töretlenül látja el rajongóit újabb és újabb kiadványokkal. Ugyanakkor a Boards of Canada néven ismertté vált skót származású testvérpár (Mike Sandison és Marcus Eoin) alkotta duó érdekessége nem csupán hosszú fennállásuknak tényéből fakad. Sokkal inkább abból az érzelemgazdag, kompleksz képi és zenei világból, melynek köszönhetően ennyi idő után is frissek, aktuálisak és érdekesek tudtak maradni.
Igen. Képi és zenei világ, merthogy zenészekről beszélünk ugyan, de nem kevésbé fontos számukra a vizualitás sem. Fő inspirációjuknak gyerekkori emlékeiket, s ezek közül is kiemelten a National Film Board of Canada által a 70-es években készített természet- és dokumentumfilmeket tekintik. Nem csak nevük származik innen, de a filmek képkockái gyakran szolgálnak alapjául a duó lemezborítóinak és videóinak is. Az NFB felvételei mellett, a korszak TV és rádió adásaiból származó hangfoszlányok, szöveg-részletek alkalmazása is nagyban hozzájárul ahhoz a nosztalgikus, és sokszor ábrándozó hangulathoz, amivel a BoC-ot jellemezni szokás.
Hangzásukat sokféle skatulyával lehet illetni: IDM, ambient, downtempo, leftfield, elektronika. De használjuk bármelyiket is, egy dolog biztos: zenéjükben tökéletesen egészítik ki az analóg elektronikát a hagyományos hangszerekkel, s teszik így egyedi megoldásokban nem szűkölködő szerzeményeiket mégis természetessé, és bármikor élvezhetővé.


"An individual who boldly parachutes from the stratosphere down onto a surfboard in the ocean" áll az Urban Dictionary-ben a Dayvan Cowboy kifejezés jelentéseként.
Az ő történetét mesélik most el nekünk. Jó hallgatást.