A Cocteau Twins együttest hallgatva sajnálom, hogy nem voltam brit huszonéves a 80-as években. Elisabeth Fraser egyéni és összetéveszthetetlen hangja – amit valószínűleg mindannyian ismerünk a Massive Attack Teardrop-jából – és Robin Guthrie kísérletezése a gitárral egy olyan hangzásvilágot hozott létre, amely a maga idejében újdonságot jelentett és zenekritikusok szerint hatása a mai napig érezhető.
Zenéjük mellett dalszövegeik is hozzájárulnak az együttest mindig is körüllengő sejtelmességhez – érthetetlen, Elisabeth Fraser által kitalált kifejezések, más nyelvekből, szótárakból véletlenszerűen kiválasztott és egymás mellé rakott szavak, és az ebből születő csoda: egy értelmezhetetlen szöveg, amelyet megértünk az őt tolmácsoló ének hatására.
A lenti dal az 1984-es Treasure albumon található, és az egyik kedvencem: az énekhang sokszínűsége és többszólamúsága (mintha két énekes lenne, pedig csak Fraser „játszik”), és a tipikus cocteau twins-es hangszerelés nagyon jól érzékeltetik, hogy milyen világ születésénél szerettem volna jelen lenni a 30 évvel ezelőtti Nagy-Britanniában.