Bár Emiliana apai ágon olasz, hála az anyának, ma megint Reykjavikban kötünk ki. Az énekesnő izlandi eredetére szerintem a fenti információ nélkül is gyanakodtatok volna, amint meghalljátok énekelni, hiszen akcentusa és hangszíne összetéveszthetetlenül ebből az országból való - olyan a hangja, mint Björknek lehetett ártatlan kislányként. Talán ezért is énekelhette ő a Gollum's Song-ot (A Gyűrűk Ura), amikor azt Björk, terhessége miatt, mégsem vállalta.
Szerencsére ellátogatott már hozzánk a tavalyi Hangfoglalás keretében, és így kiderült, hogy nem csak a hangja, de a személyisége is nagyon bájos; ennyi játékos jókedvet ritkán látni sugározni egy színpadról. Így nem csoda, hogy vannak könnyedebb számai: például az Izlandot reklámozó, a világhálót éppen hódító videó alapjául szolgáló Jungle Drum, amely ha zeneileg nem is egy kiemelkedő darab, de a bohókás, felszabadult szerelem érzését tökéletesen tükrözi.
Igazi nagy rajongóit azonban nem hinném, hogy ezzel a számmal győzte meg, bár én ezt is nagyon szeretem, hanem az albumain megbújó sok-sok értékes dallal, amelyeknek száma sokkal több, mint azt a Jungle Drum-ot hallva gondolnánk. A lenti dal szövege pár sor mindössze, egy (morbid, leendő gyerekeimnek nem valószínű, hogy megtanítandó) mondóka - de ennek a repetitív körbeforgása és a zene ritmusa magába húz és nem enged el (főleg, ha fülhallgatóval hallgatjuk, és így minden apró részletét halljuk). Amikor pedig már eléggé beleolvadtunk a dalba, nyugodtabb vizekre evezünk egy gitár és egy zongora hullámain - a halott kacsa átlépi a Paradicsom határát, a Mennyországban van és vele együtt mi is. Ismét meggyőződhetünk róla: az izlandiak vérében van valami, amitől nagyon tudnak zenélni.