1982-ben váratlan fordulat történt nálunk az oviban. A manamanázást egyszercsak felváltotta a dádádázás. Bár voltak, akik titokban manamanáztak, de fennhangon már csak a dádádázás folyt. A nagycsoportosok közül a menőbbek még azt is hozzátették, hogy aha-aha, és hogy islibdislib-islibdislib. Persze legjobban az óvónéni tudta, ilyenkor igyekezett mogorva arcot vágni, (de azért mosolygott a szeme) és vadul billegtette a mutatóujját felénk - teljesen félreértelmezve ezzel a szám nem túl bonyolult mondanivalóját. Később aztán megtanította nekünk a kacsatáncot.

A világot megfertőző dádádá-mánia akaratlan elindítója a német Trio tagjai voltak, akik nem vádolhatóak azzal, hogy túlbonyolítják, felesleges zenei kitérőkkel, ornamentumokkal cizellálják műveiket. Az énekes Stephan Remmler kedvenc hangszere a Casio VL-1 volt, a gitáros Gert Krawinkel három akkordnál többet egy számban nem volt hajlandó lefogni, a ritmusszekció, Peter Behrens (civilben bohóc) pedig előszeretettel játszott félkézzel. 

A alant látható felvételen ennél is tovább egyszerűsítik a dolgokat és egy végtelenül primitív, mégis megkapó reggaet játszanak a férfilélek rejtelmeiről, és mivel élő rádiófelvétel, megfűszerezik egy kis viccelődéssel. A németül beszélők valószínűleg érteni fogják a felvezető történetet, a többiek meg, most az egyszer beletekerhetnek - egészen a harmadik perc ötödik másodpercéig.

Bár az az igazság, hogy a guminő első felbukkanását én nem hagynám ki...