No, nem voltam én utcagyerek. Korántsem.

Pedig tényleg nem olyan nagyon nehéz azzá válni, ha az ember a kérlelhetetlenül föléje tornyosuló paneltömbök árnyékában növekszik, cseperedik - hiába, hiszen a magasföldszint sem lesz számára alacsony soha. Noha utálja az iskolát, délutánonként mindig az épület környékén tölti, üti, húzza a lassan vánszorgó időt. Dühöngőkben rúgja a piros gumibelsőig kikopott, egyre csak formátlanodó labdát, beton-pingpongasztalokról lógatja, lóbálja a mélybe, csillogó poliészter melegítőnadrágokba bújtatott lábait, közben túlpirított napraforgómaggal koptatja elülső fogait és horpadt homlokkal szívja, de nem tüdőzi le az újságostól minden különösebb fennforgás nélkül beszerezhető puhadobozos Szofit. Eső esetén a lépcsőházakba menekül a többiekkel, levélszekrények csábítóan fekete lyukaiból cseni és tépi el az utolsó fizetési felszólításokat; alkalmasint átszellemülten inhalál a csavarlazítóval, hígítóval megbolondított nájlonzacskóból.

Azért különféle dolgokat mi is csináltunk iskola után, az tény.

Hétfőn próbáltunk bunkert építeni az öregek otthona mellé. Vittünk hozzá spárgát és szereztünk bokrot. Aztán kijött a néni, hogy szerinte inkább takarodjunk. Mondtuk, hogy mi csak a kulcsunkat keressük. Ő meg mondta, hogy már régóta figyel minket, szó nincs itt kulcsról, pláne nem keresésről, úgyhogy megingathatatlan meggyőződéssel tartja fenn előző javaslatát. (Akkor tudatosult bennünk, hogy az öregség bűn.) Kedden aztán játszottunk az Enterprise számítógéppel is (ez volt, amelynek billentyűzetéből kurzornyilak helyett egy kis dzsojsztik ágaskodott a plafon irányába), kazettáról betölthető játékokkal. A műsoros Süsüt hiába tettük a magnóba, csak nem tudtunk vele játszani. Amikor - ki tudja, hogyan s ki által - keletkezett egy kis átjáró az EVIG-pálya kerítésén, szerdánként mindig odajártunk focizni, tizenegyeseket rúgni abba a hétméteres kapuba, amit én csillogó szemmel csodáltam, mert a szobám kétszer elfért volna benne. (Amióta elvitték a kapukat, és színes házakat építettek a tizenhatos környékére, már senki nem jár oda tizenegyest rúgni, és senki nem csodál semmit. Így lett az EVIG-ből Rózsaliget lakópark, a mellette lévő Sport Borozóból pedig Acapulco Casino.) Aztán a csütörtöki úszás után, mivel az egyik apukának pompás gyűjteménye volt, igazi, minőségi külföldi pornót néztünk s hasonlóan színvonalas magyart olvastunk, azon vitatkozva, vajon minek a rövidítése az ÖKM, meg hát hogy különben is hogy van ez a dolog.

Valami oknál fogva azonban, másokkal szemben nekünk tényleg minden efféle tevékenység a hétköznapokra korlátozódott, sőt, már a péntek délutánt is illett otthon tölteni, így csak nagyon ritkán mulasztottam el a most következő műsort.

Lehet, hogy ezért nem lettem utcagyerek?