2002 tavaszán Eger várának vajpuha riolittufába vájt kazamatarendszerét
elfogta az önfeledt nosztalgia. Dobó barátjára gondolt és a maréknyi védőre,
akik pontosan 450 évvel azelőtt dicsőséggel verték vissza a hatványozott
létszámmal bíró oszmán ostromot. Aztán régi nagy kedvence Tinódi Lantos
Sebestyén "Egervár viadaljáról" című 1553-as énekét kezdte halkan dudorászni.
Mindeközben újra hallani vélte az ágyúk diadalittas dördülését, a dobbőrön
pattogó életmentő borsósereget...
Több ezer hektoliter is volt talán az a bikavérmennyiség, amit a régmúlt emlékére
felöntött az évszázadok alatt hófehérre meszesedett folyosórendszerére.
Aztán egyszercsak olyat böfögött, hogy a Minaret majd kidőlt a helyéről és még
a távolságtartó Bazilika is beleremegett. A dohszag és vörösborillat elegyében
úszó gázfelhővel együtt a felszínre "okádott" négy muzsikust is, kik rögvest bele
is zendítettek. És bár Tinódi után merőben új volt számára a zenének ezen
műfaja, az összes alagútja tátva maradt úgy megdermedt az ámulattól mikor
meghallotta őket. A "stoner" muzsika nagyon közel került perlitszívéhez.

A csapat az egykori My Wounds, az Anger és a Polly is Dead "romjaiból" épült fel.
Kommuna névre keresztelt tekintélyes szárnyfesztávolságú mecénástömböt
hoztak létre, ahol barátokkal, zenésztársakkal karöltve alkotnak s mindezt ingyen
közzé is teszik itt a világhálón.

A grafikusokból álló "kőfejtősereg" tavaly megjelent "Mentés Másként" című
lemezének, hetedik és nyolcadik szerzeménye omolhat itt rátok...meg az
az északkeleti, bikavér áztatta, tesztoszteronban tocsogó riff ott 02:01-nél...