Szóval villámbejegyzés. A költözködés kellős közepén, amikor kartondobozok hullámzanak szomorúan a lakás számos pontyán, akkor tényleg csak arra fussa, hogy a poszt-információs korra kacsintva a retyón ülve, kezemben láptoppal küldjem a következő számot mindenkinek, aki szereti. Közben arra gondolok, miért csak az Oktogonig merészkedem, amikor tulajdonképpen az - akár a dalról is asszociálható - mindenséghez képest például London sincs sokkal messzebb. Nem is beszélve Berlinről. De mindegy is. Majd legközelebb. Fiatal még az idő.