Büdösbogár, a nyavalya törne ki! – kiáltottam, bár kiáltani már nem volt érdemes, aztán megfogtam a büdösbogárt, nyakon lőttem egy AK-47-essel, életveszélyes sérülést okozva ezzel neki. Becsületes orgyilkos módjára felhívtam a rendőrséget, meg a mentőséget, akik annak rendje és módja szerint 15 illetve 17 perc múlva meg is érkeztek a tett helyszínére. Bűzösbogár közben bánatomra elvérzett, így gondtalanságból és aljas undokból elkövetett életveszélyes sérülés okozása helyett aljas undokból elkövetett, brutális és bunkó módon véghezvitt, kitervelt ízeltlábú-ölés bűntettének lapos gyanújával hajítottak be a smasszerek a smasszerautó hátul már összerókázott ülésére. Lebilincselő élmény volt. Kipeckelték a szájamat és kötelekkel rögzítettek a karosszériához, esélyesnek tartottak ugyanis szökésre. Mitagadás, ön-, valamint közveszélyes őrült vagyok, emellett baltásgyilkos, tömegmészárló, és valóban, katatón állapotban ennél szemöldökhúzgálásra alkalmasabb cselekedeteket is véghez szoktam vinni: pölö vécébe fojtom az áldozataimat, villanypóznákat tulajdonítok el, puccsmester és trójai faló is szoktam lenni, mindemellett kalandféreg módjára hétvégi családi kirándulásnak álcázva komplett nagycsaládokat is öldöklök, tántistul, újszülöttestül, kutyástul-macskástul. A smasszerautóból végignézették velem, amint a helyszínen boncolják fel a büdösbogár kihűlt, aszott testcincálmányait a pontos kórisme megállapítása végett. A halottkém végül aláíratta velem a nyilatkozványt, miszerint “én, K. Tibor elismerem, hogy jól irányzott barkónlövéssel kivégeztem vénkisasszony makai boglárka ízeltlábút.” A nem kívánt részt nem lehetett törölni, így odabiggyesztettem egy nagy x-et az aláírás helyére, hogy a halottkém nyugtával dícsérhesse a napot, és további kötelessége után eredhessen. Ezután nem volt más dolgom, mint hogy várjak, míg fekete szimatszatyorba helyezik az áldozatomat, majd elhajtják a smasszerek az időközben összegyűlt, felhevült tömeget - még épp idejében, egy magas bajszos egérre hasonlító magas bajszos egyén ugyanis sárga kavicsokat kezdett gyűjteni és felhalmozni, orgyilkosdobálás céljából -, ittak egy-egy kupica kisüstit, elszívták a békepipát, és végre-valagára belepasszintották hatalmas és egyre terebélyesedő seggvalagukat a smasszerautomobilba, hogy a területileg illetékes rendőrkakitányságra szállítsanak. Ott finoman és előzékenyen kitessékeltek a járműből, s átadtak a rendőrkakitánynak, aki mindjárt más hangot ütött meg: a kétvonalas cét. A kétvonalas cé fájdalmában a frissen született nyílt sípcsontsebhez tapasztotta pracliját, majd magas fejhangon óbégatni kezdett. A rendőrkakitány ezért szájon törölte, C pedig – szerepe végéhez érvén – eltűnt a balszélen. Ezután én következtem. A hasonló bánásmódra jobb híján hasonszőrűen reagáltam, az egyenruhás baromnak azonban ez nem tetszett, így borotvát rendelt, az elülső hájamat takaró bőrt takaró szőrtömeget eltávolítandó. Majd megvillantotta a szemem előtt is a pengét, hogy berezeljek. Berezeltem. Eztán lassan az arcomhoz közelítette arcát, mígnem a szívcsakrámban nem éreztem hagyma-, viszki- és nátriumszulfát öklendeztető elegyét kínáló bűzös lehelletét, és ordítva üvöltözte: ha nem működöm együtt vele, megnézhetem a pengét még egyszer, egészen közelről, a jobb szemem retinájába helyezvén – a kitépett bal szemgolyómmal.
De mit nekem rendőrkakitány: a szájpecket egy messze földön híres, jól irányzott nyelvmozdulattal a smasszer arcába köptem, a következő kézmozdulattal kiszabadítottam magam a barna nylonfonálból, kikaptam a meglepettségtől megbambuló, hajilag őszbe forduló közeg már vénülő kezéből a borotvapengét és a már percek óta a fülem körül zümmögő okádék légy fejét egy laza, ám pontos mozdulattal elválasztottam a testétől.
Utolsó kommentek