Tetkós néni és Tetkós bácsi Nevetlenfaluban laktak. Tetkós néni a falu egyetlen zongoratanárnője volt, Tetkós bácsi pedig az egy szem traktoros. Mi tagadás, a faluban untig elég volt egy-egy belőlük, már csak azért is, mert a helység a kilencvenes évek elején elnéptelenedett, és mindössze ők ketten lakták, kutyájukkal, Venyigével és tehenükkel, Juliskával. Napközben Tetkós bácsi szántott és vetett, este pedig Tetkós néni zongorázni tanította őt, papírzongorán. Igazira nem tellett. Bár volt otthon még egy.
Tetkós néni bal mellbimbója fölé ugyanis egy Bösendorfer pianinót tetováltatott ’75-ben, a közeli Farkasfalván, amely már addigra oly kihalt volt, hogy csak a tetoválóművész Varró Aladár lakta. Tetkós néni mellye azóta sajnos jócskán megereszkedett, de különösebben nem búsult emiatt, mert így legalább komplett versenyzongorának látszott a hangszer.
Tetkós bácsi viszont Budapestről származott el, amely Magyarország fővárosa. Egy Ugocsa megyei párttitkári körtivornya alkalmával vetődtek a Pártbizottság tagjaival együtt Nevetlenfaluba, ’81 januárjában. Már bizonyosan maga sem emlékszik pontosan, hogyan. Mindenesetre azon az estén az Áfész bejáratánál látta meg először Tetkós nénit, amint a falu bikája, Ökörmény Attila előtt térdelt, és feje előre-hátra mozgott. Egy gond volt: a falu bikája úgy dülöngélt, hogy Tetkós néninek minduntalan újra kellett pozícionálnia a térdeplés pontos helyszínét, egészen addig, amíg mindebből elege nem lett, és ott nem hagyta Ökörmény Attilát a sikertelen falloszállítási kísérlet miatt szomorúan, lekonyulva himbálódzó hímszerszámával. Tetkós bácsi ott és akkor és azonnal beleszeretett Tetkós nénibe, aki azonban dúlva-fúlva szaladt el mellette, ügyet sem vetve rá.
Tetkós bácsi és a párttagok másnap folytatták körtivornyájukat, ekkor vetődtek Farkasfalvára, ahol Varró Aladár továbbra is bőszen tartva magát élt, alkotott. Napjai egyszerűen teltek: reggel felkelt, este lefeküdt, s ha épp nem akadt munkája a nap e két meghatározó és állandónak tekinthető eseménye között, a fennmaradó időt a már említett nevetlenfalui Áfészban vásárolt Picador fantázianevű műanyagkannás bor fogyasztásával töltötte. Ám ez a nap nem indult jól: az Áfészban tegnap érthetetlen módon kifogytak a Picadorból, így Varró Aladár reggel óta csak ostobán és értetlenül nézte vályogháza falát, nem találva rajta az ajtót. Pedig ott volt az, a szomszéd falon. A pártbizottság tagjai ugyanakkor az éjszaka folyamán szégyentelen mennyiségben elfogyasztott Picador hatására jókedvűen, katonásan dörömböltek be Aladár ajtaján – megvolt az, megvolt. És ha már ott voltak, nem távoztak üres kézzel: Tetkós bácsi – aki ekkortól tekinthető neve jogos birtoklójának – egy Zetor traktort tetováltatott karjára, Szabó Dezső egy szép búzaszálat. Hajde Józsi pedig egy pillangóval a segge fölött tápászkodott fel – tántorogva – a tetoválóágyról, miközben Tetkós bácsi és Dezső vinnyogva röhögött, hiszen Józsi valójában egy gázmaszkot kért a bal vállára, az előzőleg elfogyasztott alkoholmennyiség azonban annyira eltompította idegeit, hogy nem vette észre a turpisságot.
Farkasfalván aztán volt még nagy dínom-dánom, tartott a mulatság estelig, majd kijózanodtak, és Tetkós bácsinak eszébe jutott Tetkós néni. Pártjelvényét sírva túrta ki zakója hajtókáját borító korpatenyészetből, lecsatolta, és átadta Szabó Dezsőnek. A párttagsági igazolványt pityeregve a tűzre vetette, megölelte szépen sorban Szabó Dezsőt, Hajde Józsit és Varró Aladárt, majd így búcsúzott:
- Drága Elvtársak! Az elvtársiasság… - kezdte, de a fenének nem jutott eszébe, hogyan folytassa, így hirtelen sarkon fordult, s úgy, ahogy volt, zakóban, gatyában, mezétláb visszaszaladt Nevetlenfaluba. Ott megkereste a legcicomásabb házat, bekopogott rajt. Sejtése pontosnak bizonyult, Tetkós néni nyitotta ki az ajtót. Tetkós bácsi se szó – se beszéd megölelte, megcsókolta Tetkós nénit, és mivelhogy annak meg mindegy volt, azóta is boldogon élnek, együtt, Tetkós néni, Tetkós bácsi, a Bösendorfer, a Zetor, Venyige és Juliska.
Utolsó kommentek