Amikor megláttam D-moll Hill kolléga hétfői posztját, elmormoltam egy halk basszameget. Tettem ezt azért, mert én is Mathew Jonsonnal készültem a hétre. Mindegy, most már eltántoríthatatlan vagyok, végül is ilyen jó zenész elfér egy héten kétszer is. Tőlem a Marionette-et kapjátok, s bár az emberek többsége az eredeti verzióra esküszik, az én szívemhez a Beyer-féle változat valahogy közelebb áll.

P.S.: most látom, hogy az eredeti is volt már posztolva. Basszameg.