még pattognak a fülemben a basszusbuborékok, amikkel egy mosolygós, ezeréves óvodás arcú úriember, bizonyos dave tipper őrjítette meg az áharmincnyolc utasait, pár órája, utolsó klub fellépésén, mint ahogy mosolyogva elmondta, ezután visszavonul stúdiózni, és ő az a fajta, hogy lehet hogy vége lesz addigra a világnak, mire végez vele. tipperől egy másik úriember írt le röviden és velősen majd mindent, amit érdemes, bő egy éve itt.
többek között megemlítette az 5.1-ben felvett surroundedet is, ami részemről egyike azoknak a lemezeknek, amit mindenképpen hallania kell majd a gyerekemnek. az egész album tökéletes, nem is nagyon szabadna külön meghallgatni, koncepcionálisan és hangulatilag is egy kerek egészt alkot, és bár hülyén hangzik de azokat a boldog időket idézi, amikor még egy az egyben hallgattunk lemezeket, a borítót is böngészve közben, a oldalt, és bé oldalt váltogatva; ilyenformán nekem ez az album jean michel jarre oxigénje vagy vangelis heaven & helljének a kilencvenes évekbeli társa, egy ilyet tudok még, az l.s.g. into the deepjét, mind a kettőt kötelezővé kellene tenni az elektronikus zenék iránt érdeklődőknek.
és ha már úriemberek, egy harmadik sztorizik a surroundedről, mégpedig kevin a chi recordingsból, aki ma hajnalban is csinosra vágta a testeket a tipper után:
'az album alapkoncepciója volt kihasználni a dvd nyújtotta 5.1 surround hangtechnikát, úgyhogy miután a myutopia legénysége felkérte őt a frissen összetákolt surround stúdió felavatására, az egyébként nomád életmódot folytató tipper az államokba költözött a balance-joystic mellé, és ki sem jött az album befejezéséig. aztán amikor a zene már megpirult, saját bevallása szerint 800 óra 'helyezzük-el-a-hangokat-a-térben-joystickolás következett, meg persze, hogy azért a cd-playerek se maradjanak surrounded nélkül, egy külön sztereó verzió keverése (tessék kalkulálni és hasonlítani a két hét alatt cakumpakk elkészülő magyar poplemezekhez).
nos ezek után érthető, hogy aki eddig nem ismerte, az már venné is a kabátját, és rohanna egy lemezboltba beszerezni a surroundedet, ha még mindig a kilencvenes években élnénk, így viszont marad a google. bár, ahogy bátorkodtam, egyben kellene az egészet meghallgatni, ha erre valakinek (egyenlőre) mégsem lenne lehetősége, annak részemről a tear strips off című felvételt ajánlanám barátkozásra. ha lehet hinni a last.fm-nek, több mint harmincszor hallottam már ezt a számot, de nem lehet, ezért maradjunk annyiban, hogy legalább háromszázszor. az én világomban kevés ilyen felvétel van, mint ez, amit képes vagyok egymás után folyamatosan, gyakorlatilag órákig hallgatni. elképesztően okos zene, mind a ritmusváltásairól, mind a sejtelmesen felcsillanó dallamról ódákat kellene írni, de az, ahogy kétperc huszonötnél a dallam második megismétlődésekor bejön még egy kis magas cin, az még mindig olyasmi, hogy a fülem belemosolyodik.
ezt a fajta fülmosolygást érezhette ma az a több száz szerencsés, aki ott volt tipper szettjén; iszonyatosan okos, precíz váltások, zubogó basszusok, és nem mellesleg olyan szkreccs mutatványok, hogy hiába figyelted a kezét, nem láttad hogy mikor csal. bár tipper zenéjére simán lehet őrülten vonaglani, és kitáncolni magadból a felesleged, részemről az igazi szerelem, amikor lassan hömpölygő, csilingelő álomzenéket készít, amiktől az ember, ha beleül hallgatás közben a fotelébe, egy másik világba érkezik. hasonlóan a leginkább flashbulb néven alkotó benn jordannal, akiről szintén nem biztos hogy a lágy szépségre asszociálnál neve hallatára, de ha ismered az életművét, simán össze tudsz belőle állítani egy kanapéra valót.
ennek a jegyében imhol egy mix, ami tipper downtempós dolgait hivatott prezentálni, sajnos néhol csúnya hanghibákkal, de legalább a címszereplő szám is felcsendül.
Utolsó kommentek