Azt hiszem, ez az év utolsó napja. Mármint az ideié. Célszerű lenne hát valami összegzés-félét idevetni szeretett blogunkra, a mai zene fölé, amelynek egyébként a föléírtakhoz, hadd szóljak előre, az égvilágon semmi köze sincs. Ez a belustult szövethalom - amit jobb híján nevezek az agyamnak - azonban jelenleg nem érzi, hogy össze szeretné foglalni a 2011-es év történéseit. Nincs hozzá kedve. Ez egyébként, hadd szögezzem le, szomorú, mert tulajdonképpen bármilyen aspektusból is szegezem látószervemet 2011-re, oldalakat lehetne megtölteni, annyi minden változott. Siessek hozzátenni, csak, hogy a pesszimizmus - mint állandó eposzi jelző - is szerepet kapjon az év utolsó bejegyzésében, szóval legalább annyi minden nem változott, mint amennyi de. Így hát, itt kívánom kőbe vésni, mit is szeretnék 2012-ben: újratanulni beszélni, írni, zenét hallgatni, zenélni. Merthogy - basszaisten, kapcsolódjon csak mégis, ha idecitálás-ízű is, a mai zene - nem láttam még mindent. Nagyon nem.

Ja, bassza meg, majdnem elfelejtettem: 

BUÉK!!!