az iskola kezdés gyönyöreit az alábbi kedves videóval szeretném üdvözölni:
egy laza mozdulattal kihagyjuk az efféle művészfilmek által eltúlzott dolgok taglalását, hoffman rózsa, és a magyar oktatásügy mellet is elnézünk, már ha tudunk, és máris megérkeztünk egy kanadai úriemberhez, aki a fenti videóban a zenét csinálja, bizonyos ryan stephensonhoz, azonban többre megyünk vele, ha glen porterként érdeklődünk utána.
így egy beatmakert találunk, aki a súlyos ütemeket legtöbbször gitárral és élő hangszerekkel tálalja, maga is képzett zenész lévén, a bluestől egészen a pszichedelikus rockig emelve át hangzásokat, a mély, leginkább a downtempóhoz közelítő ritmusképekre. az eredmény gyakran olyan, mintha egy öreg, sokat megélt blues gitárost rávennének arra, hogy némileg bepapírozva együtt jammeljen mondjuk dj shadow-val, akit épp elhagyott a barátnője, ezért nincs épp vidám hangulatban.
úgy is lehetne mondani, hogy glen porter folyamatosan filmzenét csinál, egy nem túl vidám filmhez, amit jobb híján kénytelenek vagyunk mi leforgatni magunkban, így viszont ha ügyesek vagyunk, szép képeket is gyárthatunk hozzá, a zenéje úgyis mindenképpen jó lesz. íme bizonyságul:
az egyik kedvenc kiadóm, a project mooncircle hozta ki pár éve a nagylemezét, viszont azért is szántam rá magam hogy pont róla írjak, mert most jelent meg, hosszú várakozás után (egy év basszus!) egy új kislemeze, amin már konkrét pornófilm zenét is találhatunk a teljesen elborult ütemek mellett, nem valami könnyű hallgatni való. egy elég béna promo videót is mellékelt hozzá a kiadója, ettől függetlenül a kezdő szám igen jó.
videókkal amúgy is igen furcsa viszonyban van az emberünk, (ezt például ő csinálta) pedig ez a fajta zene akkor is képért kiállt, ha becsukjuk közben a szemünket. ha már szem, az eddigi egyetlen, többé kevésbé - inkább kevésbé, ezt is egy rajongó rakta össze - hivatalos videója az egyik legszebb számából készült, amivel már igen messzire kerültünk a hiphoptól, viszont még a címe is gyönyörű - hands without eyes:
aki viszont figyelmesen megnézi a bejegyzés címét, láthatja hogy sajnos még mindig nem az egyzenéről beszéltem eddig. bezzeg most! a már emlegetett első hivatalos (mert hogy valójában három van, nehéz dolog követni a zenebizniszt), és igen beszédes című falling down album végig ilyen zuhanásra alkalmas, magadba gömbölyödő, szobában táncoló, világnak középső ujjat mutogató zenékkel van tele, és ezzel a hajnali öttel kezdődik, ami az egyik legjobb dolog, ami történhet veled egy végighánykolódott éjszaka után, ráadásul én még életemben nem hallottam ilyen szépen azt mondani, hogy meg akarok halni.
Utolsó kommentek