A mai alkalommal a visszafogottságról lesz szó. Egész pontosan a jól időzített visszafogottságról/önmegtartózásról.
Ki tudna példát mondani ilyenre? Igen, itt az első sorokban látom már többen is jelentkeznek, tessék Sarolta, te jelentkeztél először, neked milyen példa jutott eszedbe? - én sokszor csöndben maradok, akkor is ha tudom igazam van, és szerintem a többiek hülyeségeket hordanak össze, igen Sarolta nem rossz példa ez, de attól tartok ma nem pontosan erről lenne szó. Ezt nevezhetjük visszafogottságnak, de jól időzített-e? Nekem ez inkább önzőségnek tűnik, magadnak tartogatsz valamit, amit meg is oszthatnál - én tegnap este nem ettem meg az utolsó Toffifee-t a dobozból, így ma reggel úgy ébredtem, hogy tudtam, még vár rám egy utolsó Toffifee, ne nevessétek ki Tivadart, ezúttal nem is mondott akkora butaságot. De ez megint valamilyen célból történő visszafogottság volt, nemde?
Anti, kérlek, összeszerelnéd a lemezjátszót meg a projektort? A mélyládát se hagyd ki, ezúttal különösen fontos lesz. Már odakészítettem mindent. Amíg Anti végez, kérlek húzzátok el a függönyöket, és a hátsó sarokban unatkozók is megtisztelhetnének bennünket figyelmükkel, igen arra gondoltam, hogy vegyétek ki a jól álcázott fülhallgatót a fületekből. Anti, indíthatod, először csak a zenét, aztán megnézzük a kiválasztott jelenetet. Mire végzünk valószínűleg kicsengetnek, úgyhogy már most mondom, hogy házi feladatként mindenkitől példát várok a jól időzített visszafogottságra.
(A szóban forgó jelenetet, kizárólag oktatási célokra lehet szabadon felhasználni, így sajnos jogi okok miatt, a blogon való bemutatás enyhén problémás. Annyit azért elárulhatunk, hogy Breaking Bad, 3. évad, 2. rész)
Utolsó kommentek