Nagyon csapongó leszek ezért előre is elnézést kérek, de azt már gyurmapok kolléga is kellően érzékeltette, mennyire nehéz elmagyarázni, hogy miért is jó lemezt venni, hallgatni. Hagyjuk a sznobkodást, lehet hogy jobban szól, de egy könybven olvastam az egyik legjobb indokot a régi hanghordozó mellett mely szerint, a vinyl lemezt a CD-vel összehasonlítani olyan, mintha egy plakátot mérnél össze egy bélyeggel.
Dolgoztam is rövid ideig lemezboltban, ott a legjobb az volt, (azon kívül, hogy szemérmetlenül hangosan lehetett hallgatni az akkor vadiúj és iszonyat mocskos Grinderman lemezt) hogy egy finn csávót rá tudtam beszélni arra, hogy vigyen haza egy Pozvakowski lemezt.
Egy városról is sokat elmond a lemezbolt kínálata, ebben Budapestnek sem kell szégyenkeznie, de azért azt hozzátenném, ha egyszer elvetődtök Párizsba, a Crocodiscet semmiképpen sem hagyjátok ki, a Boulinierről nem is beszélve. Az előbbi helyen valószínűleg nincs olyan korszak és stílus amit ne lehetne megtalálni, a utóbbi használt lemez komplexumban pedig szinte komplett P-Mobil, R-GO és Dolly Roll életművet is fel lehet lelni, mondjuk egy Klaus Nomi kuriózum tőszomszédságában, a hihetetlen mennyiségű kislemez választékot pedig még a műfaj rajongói is megkönnyeznék.
A Boulinier kislemezválasztékának egy része
Ennek a logónak nehéz volt ellenállni
A Bouliniernek köszönhetem az egyik nagy fogást is, a Woodstockról szóló dokumentumfilm hivatalos filmzenéjét, ami ugye inkább koncertfelvételnek minősül. Nem vagyok nagy hippi, de azt hallgatva együtt kalimpáltam Joe Cockerrel és együtt szólóztam Hendrixszel, és persze együtt whoopee-ztam Countrey Joe Mcdonalddal, úgyhogy erre az ünnepi alkalomra ezt az együtténeklős számot választottam, mert hát lehetne szaporítani még a szót, de inkább menjetek lemezt venni, mert ma is rengeteg apró csoda jelent meg.
Utolsó kommentek