Hosszú hétvége, sörök, kerékpározás, barátok, asztalitenisz meg ilyenek után teljes joggal jelenti ki az ember, hogy
1)
holnap végre mehetek dolgozni, építeni a világot, felelősséget vállalni mindenféle dologért; fárasztó ugyan, de legalább van munkám, és ha nehéz is korán felkelni, még mindig beállíthatom úgy az agyamat, mintha most véget alig érő munkanélküliség utáni első munkanapom következne, csupa új kihívással, kollégákkal, élményekkel, és egyébként is légkondicionált az iroda, van saját asztalom, mégse a bányába kell leereszkedni, egy szavam nem lehet úgy istenigazából, :)))))))))))
csak hát mindemellett persze
2)
olyan jó volt ez a hétvége, kurvára nincs kedvem ehhez a hétköznapi bohóckodáshoz :(((((((((((
És közben nem tudom eldönteni, a kettő közül melyik a pozitív, életigenlő, és melyik a behányós hozzáállás.
De egy napot azért visszakapnék most ebből a háromból.
Utolsó kommentek