minden napra egy zene

A bejegyzés címe alapján most valami török, de legalább finn dolgonak kellene következni, viszont nem. Koncepció van, eszerint meg itt az öt. Az én trükköm, hüpp-hüpp, hogy öt szerzőtől aranyosan egyet, azok viszont kedvencek a maguk nemében, ezért vagy azért mindenképpen, de…

Öleljétek meg a falat... és érezzétek, ahogy átjár az intenzív semmi.  Vagy minden.   

"Kedves lányok, asszonyok, nőtársaim", éljen a szexizmus, Isten áldja Peter Steelet!

Leírom, aztán eltöröm a kezem érte, igazi életigenlő zene*, nem. Svédországból.  (*In Solitudeos heavy metalt nagyon okosan nagyon posztpunkra cserélő, nagyon fiatal nagyon fiatalok és az ott csak egy nagyon kicsi Sex Pistols a gitárban.) Nincs.   

Aki illetékes, az ilyen késői órán is tudja, hogy hol a helye holnap. Aki nem, ezután tudni fogja. VUAÓ! Csak mondom, hogy ilyeskik ilyesmiket mondanak róla...    

Idén is volt tegnap, tegnap is volt ma. Jéj!

Vegánként fondü-partyba menni nem akkora vagányság, gondoltam tegnapig. Pedig de mennyire! Főleg, amikor ez szól a háttérben.

Langyos hálószoba bágyadt rózsaszín ködképe. • •  

Hogy maradhatott ez ki eddig? HOGYAN?

Ha már annyit hallgattál Qotsa-t és Hellacopters-t, hogy már nem be-, hanem kifelé folynak a füleden... Ha tudod, hogy a Madrugada nem a növény, ami sikít... Ha soha nem mész gyalog a tizenharmadikra... Ha jobban ismered Detroit történelmét, mint Rómáét... Akkor vannak bajok,…