minden napra egy zene

Leírom, aztán eltöröm a kezem érte, igazi életigenlő zene*, nem. Svédországból.  (*In Solitudeos heavy metalt nagyon okosan nagyon posztpunkra cserélő, nagyon fiatal nagyon fiatalok és az ott csak egy nagyon kicsi Sex Pistols a gitárban.) Nincs.   

Fotó: Matthew Parri Thomas   Lassan egy hónapja nem tudok elszakadni a Viet Congtól. Alapos fejbekólintással ért fel az első "rendes lemezük" év elején. Összehoztak egy kiáltvánnyal felérő albumot, amin bebizonyították, hogy lehet még fenyegető, zsigeri, és újszerűnek…

Sokáig kerestem, de csak meglett a nyár albuma, így június végére. A Total Control eddig inkább a gitárban hitt, a utolsó, frissen megjelent albumukra (Typical System) azonban előszedtek néhány szintit is, úgyhogy a vadóc zajongások tűpontos, motorikus, a végtelenbe és tovább…

Orosz ismerősöm elmondása alapján mostanság a hidegháború idején tapasztalt fullasztó, fojtogató érzés telepszik rá megint, pusztán oroszsága okán, illetve egészen pontosan amiatt, hogy aggódva figyeli, mit művelnek már megint a nevében honfitársai, illetve megint csak…