Ha valaki a '60-as évek elején születik Chicagóban, az apja pedig egy psychedelic-soul banda gitárosa (aminek egyébként a varázslatos hangú Minnie Ripperton az énekesnője), akkor nem csoda, ha szintén zenei karrierbe kezd. Így volt ez Marvin Louis Burns-szel is, aki dobolni és basszusgitározni tanult, majd igen hamar, 12 éves korában rátalált a lemezlovasok világára. A neve is innen származik, hiszen még a '70-es évekbeli Chicagóban sem volt a legtermészetesebb dolog, ha a River's Edge-ben középiskolás tinédzserek szolgáltatják a zenét. Ezután jött a saját klub, a Future, ahol egyrészt kitanulta a dj-skedés fortélyait, másrészt pedig a következő évtizedben csinált legendás bulik meghozták neki a kezdeti hírnevet.
Így az 1987-ben kijött első 12"-es lemeznek is megvolt a sikere, a pár évvel később megjelent French Kiss viszont akkora robbanás volt, hogy az Epic kiadó (Michael Jackson, The Clash, Jeff Beck, hogy csak hármat említsünk) csapott le rá. Innentől kezdve persze nem volt megállás és az egyik legnépszerűbb chicagói house producer lett.
Gyökereitől nem vált meg, hangzásvilágát leginkább a jazz, soul és rnb határozza meg, rengeteg hangszert, illetve gyönyörű vokálokat használva, melyek leginkább a szerelemről és a zenéről szólnak, bár azt hiszem nála sem kell szétválasztani a kettőt.
Őszintén szólva a '92-es Lil' Louis & The World néven kiadott Journey With The Lonely album annyira közel áll hozzám, hogy még a sorok írása közben sem döntöttem el, hogy melyik számot válasszam végül. Talán első hallgatásra a záró, Jazzmen című darab lesz a legjobb választás, de ha tehetitek, pótoljátok az egész lemezt. Megéri.
Utolsó kommentek