Egy nagyon kedves ismerősömtől pár éve kaptam egy dvd-t, melyhez hozzáfűzte,
hogy a basszusgitár-tanárától van, akit annyira "sokkolt" a felvételen látható
csapat és különösképp' annak basszistája, hogy a fickót hallgatva, egész egyszerűen magába fordult.
A fent említett  formáció a Béla Fleck & The Flecktones, melynek minden tagja
egy-egy külön mikrokozmosz. Béla Fleck, akit közben már tiszteletbeli magyarrá avattak, eredetileg egyetlen magyar kötődéssel bírt, a keresztnevével, amit a klasszikus zene és annak is különösen közép-európai mesterei iránt elvakultan rajongó édesapja, Bartók előtti tiszteletének kinyilvánításaképpen ruházott gyermekére.
Azonban mindez nem volt elég, ugyanis az apa Dvořák-ot és Janáček-et sem kedvelte kevésbé, így lett hát a bluegrassból inhaláló, s azt dzsesszbe oltó bendzsózseni, Béla Anton Leoš Fleck. Victor Wooten egy élő legenda, a hagyományos pengetési stílus esküdt ellensége, a tapping- slapping technika (húrok mindenféle, kézzel történő csapása-tépése) karibi színekben pompázó elasztikus felsős, lélegzetelállító mestere.
A Flektones sajátos technikájú és felfogású ütős-billentyűse néha vokalistája Roy "Future Man" Wooten, az általa kreált ún. "Drumitar"-on (gitártestre operált midi-felület, amellyel dobhangokat hallat) prüntyög igen magas fokon, emellett pedig elhivatott Mozart-kutató hírében áll. A fúvósőrült Jeff Coffin pedig akár szanaszét effektelve, akár kristálytisztán, tenor-, alt- vagy szoprán szaxofonon egyaránt, egy tétel alatt akár háromféle hangszeren, vagy éppen kettővel egyszerre küldi kifulladhatatlanul, minden egyes pillanatban hihetetlen virtuozitásról tévetanúbizonyságot.
Az alant pörgő The Sinister Minister című remekbeszabott alkotásuk (első nagy kedvencem tőlük), amit élőben, két felvonásban, brilliáns szólókkal teletüzdelve,
húrszakajtással itt és itt tekinthettek meg.
Kellemes hallgatást mindenkinek!