A második világháború utáni jó 40 éves, hidegháború néven emlegetett időszak, az USA és a Szovjetunió közötti rendkívüli feszültség és rivalizáció jegyében telt. A gazdasági, politikai és ideológiai színtéren zajló versenyszámok egyik kiemeltje volt az űr meghódításáért folytatott harc.
Míg Amerikában zajlott a Mercury, a Gemini, vagy éppen az Apolló program, Magyarország kelet-európai barátaival és a közös nagypapával, a Szovjetunióval kiegészülve, az Interkozmosz program keretein belül próbált az USA fölé kerekedni. Méghozzá nem is akárhogyan, hiszen bár Amerika az első holdra szállással (1969. július 20. Apollo 11, Neil Armstrong és Edwin Aldrin) hárompontos találatot szerzett, többek között az űrkorszak kezdetét jelentő első mesterséges műhold fellövése (1957. október 4. Szputnyik-1; még az Interkozmosz előtti időkből), és az első ember feljuttatása a világűrbe (1961. április 12. Vosztok-1; Jurij Gagarin) is a Szovjetunió érdeme.
A kutatásból hazánk is kivette a szerepét. A Központi Fizikai Kutatóintézet Részecske és Magfizikai főosztálya mellett űrhajósokat is adtunk a történelemnek. Magyari Béla és Farkas Bertalan, hazánk büszkeségei, a Szojuz program kiképzett űrhajósai voltak a 70-es, 80-as évek fordulóján. Bár mindketten kiváló minősítéssel végezték el a kiképzést, kettejük közül végül Farkas Bertalan hagyhatta el a föld légterét (Magyari Béla pedig tartalékosként mindvégig készenlétben állt), a Valerij Kubaszov parancsnoksága alatt Bajkonurból felszálló Szojuz-36 űrhajó fedélzeti mérnökeként, hogy aztán a fent töltött 8 nap alatt, a Szaljut-6 űrállomáson elvégezhesse a magyar kutatóintézetek által rábízott orvosbiológiai, fémtechnológiai, fizikai, távérzékelési és erőforrás-kutatási kísérleteket és megfigyeléseket, mielőtt a Szojuz-35 fedélzetén újra visszatér a földre.
Az indítás időpontja 1980. május 26-a volt, melynek 30. évfordulója éppen múlt szerdán volt esedékes. Az idén szintén éppen kerek - nevezetesen a tizedik - évfordulójával büszkélkedő, eredetileg győri (azóta részben budapesti) - mondjuk úgy - kísérleti zaj-rockot játszó zenekar, a Pozvakowski ennek megfelelően az évforduló napján mutatta be legújabb videóklipjét a Sferic Waves-t. A nóta eredetijét az amerikai szörf- és space rockban utazó Man or Astroman? jegyzi, így az alant hallható darab ennek pozvakowskisított változata.
A zaj valamivel kevesebb, a tempó nagyobb, mint az általam eddig ismert zenéik nagyrészében, de egy a Quartnak adott interjúban Ádámtól, a zenekar gitárosától megtudhattuk, hogy könnyen lehet, az új nagylemezen már ilyesmi (szörfös) lesz az irány. Az eredeti verzióban is hallható archív felvételek helyett Farkas Bertalan rádióüzeneteit, és néhány a Szojuz-36hoz kapcsolódó korabeli hanganyagot hallhatunk. Annak ellenére, hogy a darab jól megőrizte az eredeti verzió jegyeit is, a srácoknak sikerült saját magukat is hozzáadni, és a jellegzetes váltásokkal, s zajosra szigorított gitárral elsőre felismerhető Pozvakowski-számot faragniuk belőle.
A klip további érdekessége, hogy a képanyag a zenekar 8 és 16mm-es analóg vetítőiért felelős Szeredi Csaba keze munkáját dicséri. Rutinos Pozvakowski-rajongók persze ezt maguktól is egyből kiszúrhatják, hiszen a klip a koncerteken látható vetítésekhez hasonlatos archív felvételekből épül fel.
A nóta egyébként a nemrégiben limitált példányszámban megjelent prky.ZX00 című, 20 különböző színű borítóval kapható hétincsesen található, de búslakodásra annak sincs oka, aki nem rendelkezik lemezjátszóval (bár a kiadványnak lejátszó nélkül is kötelező helye van minden zeneszerető gyűjteményében), hiszen a fiúk júniusra ígérik a remixekkel és egy koncertfelvétellel kiegészített CD változat elkészültét.

Most pedig öveket becsatolni, űrrepülésre felkészülni!