A Califone legelső nagylemezéről (Roomsound - 2001) választottam ezt a gyöngyszemet, amely albummal meg is adják az alaphangját eljövendő munkásságuknak. Reszelős, motyorgó ének, dús zörejekkel és különleges hangszerekkel bolondított lassú, néha egészen country-szerű gitárzene - túlnyomórészt akusztikusan. Ezzel olyan zenei földrészt laknak be széltében-hosszában (kitartó alapossággal felderítve a fehér foltokat), amely felfedezésében abszolút pionyír szerepe a legendás (és azóta újabb tájakat is feltáró) Psychic TV-nek volt (róluk, ígérjük, lesz még szó ezen blog hasábjain).

Tim Rutilit, a Califone alapítóját saját bevallása szerint a Can, a Led Zeppelin és természetesen a Psychic TV inspirálta a leginkább, mikor az a látomása (hallomása?) támadt, hogy feloszlott bandája (Red Red Meat) helyett valami egészen újjal álljon elő. 

A Califone tehát Rutili-házizenekaraként indult, de a maga köré gyűjtött emberekek hamar felismerték és magukévá tudták tenni a koncepció zsenialitását; olyannyira, hogy mára már nem csak előadói, hanem alakítói is lettek ennek a teljesen egyedi stílusnak. Ráadásul a zenekar minden tagja multiinstrumentalista, ami jócskán megkönnyíti az örömzenélést. 

Vannak, akik azt állítják, hogy Rutili soha nem tett le gyenge lemezt az asztalra. Sőt, az igazi rajongók szerint közepes lemezei sincsenek, és hosszas tanulmányozás után tulajandonképpen mi is kénytelenek vagyunk elismerni, hogy a második állítás sem nevezhető túlzásnak.

Legutóbbi lemezüknek (All My Friends Are Funeral Singers) már a címe is különleges világlátást sejtet. Készült hozzá egy egész estés játékfilm is, és ha egyszer a kezetekbe akad mondjuk a Tesco 99Ft-os papírtasakos DVD-kuplerájában (bármi megtörténhet), semmi esetre se hagyjátok ki.