Laci:
1. Mouse on the Keys
2. Children of the Mushroom
3. Dead Meadow
4. Softmotel
5. ide még kell egy ötödik, mert a Can már szerepel Déliánál
Az idézett 6 sor tanulsága szerint tehát erről az öt számokról kellene írnom. Legalábbis ez szerepel az egyzene blog szerkesztőségi Facebook oldalán. Jó, annyira igazából nem nagy a meglepetés, mert én válogattam össze őket tegnap. Meg igazából nem is öt, csak négy, mert amint látjátok pszichedélia lenyúlta a Moonshake-et. Először arra gondoltam, hogy jó, akkor válaszok egy másikat a Tengereczkitől, de a Silly Sally is foglalt volt, henrik_ is elvitte a Hideg Roncsot, így lett az, hogy végül majdnem a Will There be Enough Water mellett döntöttem… de aztán…
Szóval Mouse on the Keys. Ez ment kapásból. Ha álmomból felkeltenének, hogy mondjak egy posztot az egyzenéről ez ugrana be először. Még az is lehet, hogy van ennél jobb darab, ahogy persze az is lehet, hogy nincs. Ezen igazából most nem tervezek morfondírozni, de az biztos, hogy Bé első posztja annyira beleégett az emlékezetembe, hogy az azt követő 1822 poszt (durva mi?) egyikének sem sikerült felülmúlnia. Gratulálok Balázs, nagyon szép kezdés!
Itt egyébként látható, hogy élőben is el tudják játszani. (drum+piano project színvonalán, ehhez képest már csak az emelhet, ha a dobost körpeberdítik így).
Apróbetűsrész azt írja a You Can't Erase A Mirror posztjában, hogy “A beszédesnek tűnő név ellenére a Children Of The Mushroom állítólag nem köthető oly szorosan a pszichedelikus drogokhoz, mint amennyire gondolná az ember”. Szerintem ez hülyeség. Hallgassátok csak:
5 évvel ezelőtt úgy alakultak a dolgok, hogy volt egy lyukasóránk az irodában, és aprobetűsrésszel eldöntöttük, hogy spanjainkkal majd nyomjuk a zenét, és közösen összehülyéskedtük ezt az írományt.
Az induló blog mottójául pedig hasraütés-szerűen a mérsékelten humoros, és azóta már “fülzsír”-ra cserélt “beletekerni nemér”-t sikerült választani. Utólag visszagondolva, hasraütés közben valamelyest befolyásolhatott bennünket a tény, hogy az első poszt alapanyagaként szolgáló Sleepy Silver Doors valóban beletekerés nélkül az igazi. Ezt tartsátok észben.
Most pedig egy rendszeresen előkerülő darab következik. Gyurma sem tette, én sem szaporítom a szót:
Na, igen és akkor az ötödik.
A blog indítását még csak fontolgattuk, de abban már megyegyeztünk, hogy a Krekcnek mindenképpen helye van itt. Aztán úgy alakult, hogy az elmult öt év minden napja közül egyiknek sem lett ez a zenéje. A mai lett az első megfelelőnek tűnő és egyébként valószínűleg az utolsó alkalom is arra, hogy pótolhassam az elmaradást. Úgyhogy íme, egy egész korszakot összefoglaló zene, uszkve 3 egyzeneblognyival korábbról, amikor még csak barátkoztunk azzal, hogy kettessel kezdődik az évszám. Az igazán kitartóak kontextusba helyezve is meghallgathatják, a valaha készült legtökéletesebb ipari technóalbum 17. percétől.
Szevasztok!
Utolsó kommentek