Az első bejegyzésemhez hasonlóan ezúttal ismét egy fiatal tehetség kerül sorra a már sokszor bizonyított zenészek, illetve szívünkhöz nőtt kedvencek után. Egy ismeretlen gyöngyszem helyett most viszont az elektronikus zenei szcéna egyik legreménytelibb újoncáé a főszerep. Nyilván túlzásnak hangzik, pedig ezúttal nem csak az elfogultságom miatt repülnek a szuperlatívuszok. Ha rákerestek emberünkre az interneten, tényleg mindenhol az egekig magasztalják, és hogy jogosan-e? Ez természetesen szubjektív, részemről pedig a válasz abszolút igen, ilyen erős kezdéssel régen találkoztam. Na meg egyébként sem tudok nyugodtan aludni, amíg nem szentelek neki itt egy bejegyzést.
Sam Shepherd mindössze 23 éves, klasszikus zeneszerzést és jazz-zongorát tanult, hivatalosan 16 éves korában kezdte meg a zenélést. Tavaly februárban debütált egy 7 inchessel az Alexander Nuttal közösen indított Eglo kiadónál, melyre olyanannyira felfigyeltek, hogy következő kislemezét - melyen a mai zenénk is szerepel - már a Planet Mu jelentette meg, a siker pedig óriási volt. Azóta három újabb remek ep-vel mutatkozott, nem akármilyen előadóknak remixelt (Shawn Lee, Basemant Jaxx, Bonobo, Four Tet), több válogatáson és mixalbumon is helyet kaptak szerzeményei.
Viszont a zenéjéről konkrétan még semmit nem írtam. Mondjuk nem is könnyű. Igencsak sok hatás érte Shepherd zenei világát, így némelyik lemeze a deep- és soulful house közé sorolható, de általánosságban a legkönnyebb talán a jazzy dubstep jelzőt ráaggatni. A következő darabra különösen, hiszen a 2-step hangzás találkozik a már-már Floating Points védjegyévé vált tipikus szintetizátorokkal, és így született meg 2009 egyik legizgalmasabb, legintelligensebb dubstepje.
Természetesen nem kell rögtön az angol zeneszerző nyakába ugrani, de én nagyon bizakodó vagyok és remélem, hogy az - elvileg - idén megjelenő album után sem változik a véleményem. Egy esélyt mindenképpen megérdemel tőletek is.