Közel két hete szabin vagyok (hála a fesztiválszezonnak), úgyhogy volt időm olyan dolgokra, amire egyébként nem nagyon... vagy ha amúgy lenne is, inkább másra szánom. Az elmúlt napok elég mozgalmasak voltak, ezért eldöntöttem, hogy ma itthon maradok és semmit nem csinálok. Sikerült késő délután ébrednem, és mire összekapartam magam már csak pár óra volt a VB döntőig.
Olvasni nem volt kedvem, úgyhogy leültem pókerezni egy kicsit, de alig találtam jó asztalt a Stars-on (valószínűleg már mindenki az esti meccsre hangolódott), és amúgy sem volt túl sok kedvem játszani, úgyhogy fél óra után ott is hagytam. Gondoltam csinálhatnék inkább valami értelmes dolgot... valami hasznosat.
A tavaszi nagytakarítást már rég letudtam, így hát kis gondolkozás után arra jutottam, valószínűleg a legjobb amit tehetek, ha rendet rakok hányatott sorsú fuszeklijaim között. Szépen össze is párosítottam az egymáshoz tartozó zoknikat, ami egyébként azért is nagyon jó, mert így nem kell az ébredés utáni kómás állapotban hosszú perceken keresztül a fiókban turkálni (aztán végül felemásban munkába indulni). Ezzel legaláb 5 (de az is lehet, hogy 6) percet megspórolok a reggeli készülődésre szánt időmből, ami akár hogy is számolom azt jelenti, hogy a hó végéig (kb addigra prognosztizálható a káosz újbóli eljövetele) reggelente eggyel többször nyomhatok az ébresztőül szolgáló telefonom imádott szundi gombjára, vagy ennyivel többet állhatok a zuhany alatt.
Szerintem megéri.
A feladat bonyolultabb mint amilyennek elsőre tűnik (apu, véletlenül nincs nálad ennek a zokninak a párja?... és ennek?... Ez nem a tiéd?... Akkor biztos anyué... Övé sem?... A húgomnak nincs is ekkora lába!... jó mindegy akkor itt marad), de végülis az eredetileg rászánt időnél hamarabb végeztem vele, így hát tovább törtem az agyamat, vajon mivel üthetném el az időt?

A zoknis fiók alatt igazi kincseket rejtő rekesz található. Tele mindenféle évek óta használaton kívüli kütyükkel, lecserélt számítógép alkatrészekkel, szerszámokkal, a világ legülönbözőbb típusú kábeleivel, átalakítóival, és hasonló - a műszaki szem számára - csodás tárgyakkal.
A fiókot kihúzva rögvest észrevehető, hogy gazdája nagy valószínűséggel nem a világ legprecízebb embere. Rendnek szemmel jól látható módon a lehető legminimálisabb jele sem tapasztalható. A fiók tartalmát így hát az ágyamra ürítettem, és gyermeki boldogsággal vetettem bele magam a szortírozásba... úú egy digitális fázisceruza! Egy félig hiányos torx készlet! Mennyit kerestem ezt a TOSLINK kábelt! Végre megvan az XLR átalakítóm is!
Az egyetlen szépséghiba a kábelek kigubancolása (létezik ilyen szó?). Pár évvel ezelőtt simán rábízhattam volna a húgomra. Anyuéknak megmondom, hogy készségfejlesztő játék, meg legalább pár óráig nyugton lesz. Ők még be is vették volna, de a húgom sajnos idén töltötte a 16-ot, úgyhogy ő nehezebb falatnak ígérkezett. Jó pókereshez méltóan felmértem az esélyeket, és úgy döntöttem, inkább bevállalom én.
Pakolás közben a kezembe akadt néhány rég feledésbe merült vinyó. Fogalmam sem volt róla, hogy milyen adatok lakozhatnak rajtuk, ezért hát (a megfelelő kábelek, és átalakítók előkeresése után) ráapplikáltam az elsőt a notebookomra.
Tovább nem is nagyon jutottam, mivel a kiválasztott darabon a kb 8-10 évvel ezelőtti zenei gyűjteményem egy része volt megtalálható, és hát érthető módon itt hosszabb időre sikerült leragadnom. Nekiálltam böngészni a mappákat, és fülig érő szájjal bólogattam a - leginkább az indusztriális techno gyűjtőnév alá illő - évek óta nem hallott régi kedvencekre:

Speedy J, Adam Beyer, Ken Ishi, Plastikman, Gaetano Parisio, Danilo Vigorito, Marco Carola, Heiko Laux, Josh Wink,, Johannes Heil, Mathew Jonson, Jan Oshee, Akufen, Pascal FEOS, Surgeon, Ben Sims, Alexander Kowalski, Oxia, Monolake, Dave Clarke, Umek stb stb...

Észre sem vettem hogy elszaladt az idő, mire egyszer csak apu benyitott a szobámba:
- Nem jössz meccset nézni? Már szól a spanyol himnusz... Mi ez a sok szar az ágyadon?
- De, de megyek... majd a meccs után rendet rakok!

Na persze... A meccsnek már órák óta vége, én meg még mindig itt ülök a gép előtt, és a "régi" zenéket hallgatom. Az ipari technó helyett most éppen finomabb darabok pörögnek, dehát ilyen kései órán ez így is van rendjén. Az ágyam tele mindenféle kacattal, és még a kábeleket sem bogóztam ki... Holnap 2 hét után újra meló... 3 óra múlva kelnem kéne... Mindegy. Legalább a "szundira" eggyel többet nyomhatok :)