2007-et írunk. A vég nélküli bokrok, tövisek és skorpiók vidékére, ahol az ember foga közt vörös homokot sercegtetve, kisebesedett szája széléről verejtéket nyalogatva, a nap perzselő sugarainak állandó áldozatává kárhoztatva feszegeti túlélőképességének határait; a Kyuss által járhatóvá tett ösvények mentén vetődött erre a tájra a három, a marijuana méterekről felismerhető aromáját a légtérbe párologtató Buenos Aires-i férfi. Céljuk nem volt más, mint először s utoljára összeállva, stoner bombák módszeres célbajuttatásával, pszichedelikus támadást indítani áldozataik ellen.
Ellenünk.
Sajnos nem voltak túl bőkezűek, hiszen az eredetileg az Estamos Felices műhelyéből származó (majd 2010-ben a Meteor City által felújított), néhol a múlt tervezési irányvonalait idéző, kopottas, ám annál hatékonyabb fegyverük mindössze 6 (+1) lövetűre sikerült. A súlyos, repetitív riffekre, wah-wah szólókra, gyomrot próbáló basszusokra és őrült jammekre kiéhezett rajongók egyfelől aligha érhetik be ennyivel, másfelől örülhetnek, hogy legalább ez van.
Mert, hogy más nincs.
...és nem csak további kiadványok, de egyéb információ sem nagyon lelhető fel az argentin alakulatról (a konteó hívők fantáziája hamar beindulhat: ha nem az Argentin Kormány, akkor minden bizonnyal a Desert Rock Pápája akarta így. Esetleg féltékeny honfitársak keze van a dologban). Néhány lemezkritikán kívül mindössze egy spanyol nyelvre titkosított biográfia volt az, amit találtam, ez a kódolás viszont nem tartozik az általam ismertek közé.
Kipróbáltam: a google translate által ismertek közé sem nagyon.
Valószínűleg nem túlzás azt állítani, hogy az album összes száma megérdemelne egy külön posztot, és nem is kizárt, hogy a jövőben még sort kerítünk olvasóink Humo del Cairo ismereteinek bővítésére. Most azonban csak egy üteg elsütésére van módunk, ez pedig "self titled" albumuk bónusz trackje előtti-utolsó száma lett.
Mentális szőnyegbombázás.
u.i.: itt tekinthető is
Utolsó kommentek