minden napra egy zene

Kevés olyan zenei stílus van, melynek Detroit ne adott volna különösen jelentős művészeket. Persze nincs ebben semmi meglepő, hiszen az Egyesült Államok 11. legnagyobb városáról van szó lakossága alapján. Aretha Franklin, Donald Byrd, Parliament, The White Stripes, J Dilla, de hosszú sorokon át lehetne a sorolni a jobbnál-jobb előadókat, bandákat. Az elektronikus zenének viszont még ennél is többet jelent Motor city, hiszen hivatalosan itt született meg a mai értelemben vett techno a '80-as években.
Ennek részleteiről, illetve a műfajról sok remek írás található az interneten, ráadásul vélhetőleg itt sem utoljára (és nem is először) került szóba, úgyhogy most ugorjunk az évtized végére, amikor is megalapul az Underground Resistance militáris zenei egyesület. Az alapító Mike Banks és Jeff Mills mellett Robert Hood társaságában írják a zenéket az azonos nevű kiadóhoz '92-ig, majd az utóbbi két tag kiválása után Mad Mike vitte tovább az UR-t, amely azóta igen szép létszámú csapattá alakult.
Bár az ötlet, hogy valami hasonlót csináljanak élőben a zenéjükkel, mint a Kraftwerk, még az alapítótárssal született, a megvalósítás csak Banks legendás Galaxy 2 Galaxy lemezénél merült fel komolyabban '93-ban. Az ep különlegessége, hogy az acid, electro és klasszikus detroiti techno helyett a végeredmény sokkal inkább futurisztikus, rengeteg jazz elemmel. Ezután pedig 12 évet kell várni, hogy megszülessen az a lemez, amely az egyik legjobban mutatja be, hogy a techno nem csak milyen jól megfér, hanem milyen közel is áll a jazzhez. „This is hi-tech jazz."