Egy jó hír azoknak, akiknek már órákon át kell bújnia a netet, hogy rátaláljanak egy újabb pszichedelikus rock bandára a '60-as - '70-es évekből: ezúttal nem kell 40 évet utazniuk, hiszen a Tame Impala mindössze 2007-ben alakult és ha nem is tudnak annyit vagy újabbat mutatni ebben a műfajban azokhoz képest, mint akik a legnagyobb hatással voltak rájuk (Cream, The Doors, CAN, The Beatles, stb), mégis egy olyan együttes, akik mellett nem érdemes hallgatás nélkül elmenni.

Az ausztrál trióra (bár a fellépéseken kiegészülnek egy negyedik taggal is) már az első kislemez után lecsapott a Modular Recordings (The Avalanches, Yeah Yeah Yeahs, Cut Copy..), így ennek, na meg az idén megjelent albumnak köszönhetően már nem egy ismeretlen társaságról van szó, és remélhetőleg olyan arányban növekszik a népszerűségük, mint az álomszerű dallamokkal kiemelt zenéjük minősége. Bár az előbb említett Innerspeakerbe még csak belehallgatni volt lehetőségem, az addigi megjelenéseik alapján is ki merem jelenteni, hogy létezik még hiteles és tökös képviselője a stílusnak napjainkban. Jöjjön most egy darab az első megjelenésről, remélem mindenki pszichedélia igényét ki fogja elégíteni.