Az utóbbi pár hétben rejtélyes módon megjelent az életemben az elefánt - észrevétlenül, már amennyire ez erről az állatról elképzelhető.
Megjelenése abszurd módon az eltűnésével kezdődött. Elkezdtem olvasni ugyanis Haruki Murakami The Elephant Vanishes című magával ragadó novellagyűjteményét. /Tudom, ez itt zeneajánló, de minden olvasni szerető embernek ajánlom, mert nagyon egyedi, különleges világot hoz létre a könyveiben; és hogy zenéhez is kössem, és így helyén legyen úgy-ahogy az áradozás, ajánlom a Norvég erdő-t is - a cím a híres Beatles dalból ered/
Majd múlt hétvégén meglátogattuk a schönbrunni állatkertben Tulubát, az újonnan született bébi-elefántot. Úgy csattogtatták fényképezőgépeiket előtte a látogatók, mintha paparazzók fotóznának egy világsztárt - így aztán még nagyobb hatással erősítette meg jelenlétét az ormányos az életemben.
Pár napja pedig a mai dalt dúdolom és hallgatom egyfolytában.
Mi ez, ha nem véletlen egybeesések sorozata?