Mióta pár napja újra a fülembe mászott ez a muzsika, egyszerűen nem megy ki onnan, aminek én természetesen rettentően örülök, hiszen ha vannak zenék, melyeket örömmel hallgatok akár heteken át megállás nélkül, hát ez olyan.
A vicces az, hogy mikor sétáltam hazafelé délután és mérlegeltem a nap hátralévő részét - mosás, mosogatás, magamnak beígért tanulás, korán fekvés -, mondván, hogy nem lesz rá időm, úgy döntöttem várok pár hetet, amikor egy jó hosszú bejegyzést tudok ennek szentelni, mára pedig keresek valami mást. Ezt meg is tettem, de mikor be kellett volna másolnom arról a szöveget, egyszerűen képtelen voltam.
Annyit azért elárulok, hogy sokkal jobban jártatok ezzel a darabbal, melyet Derrick May és Carl Craig írtak 19 esztendővel ezelőtt. A két úriemberrel pedig párszor még minden bizonnyal találkozhattok a jövőben itt, hiszen biztos forrásból tudom, hogy többen is rajongunk értük. Arról nem is beszélve, hogy nekem különösen gyengém Detroit, és a Rhythim is Rhythim név mögött tartózkodó May októberi fellépését Bécsben úgy várom, mint 5 évesen a Mikulást.
Na de hallgassátok is meg, hogy hogyan is hangzik az a kaotikus harmónia: